2017. okt 25.

Emlékek

írta: Kurunczi Mária
Emlékek

_fp-89782.jpgA kávéfőző ott árválkodott a régi sparhelton. A kollégáktól kapta még, amikor nyugdíjba ment. Mennyire jó választás volt. Tudták, hogy a reggelenként elfogyasztott kávéval eszébe fognak jutni. Minden reggel. S ő jó szívvel gondolt is rájuk, amikor a forró kávés csésze hűvös hajnalokon melegítette a kezét, gyomrát, meg a szívét is…

Mostanában igen sokat emlékezik. Igen, ebben a korban már csak az emlékekből él. A múltkor felment a padlásra. Mennyi kacat köszönt vissza neki. Most kacatok, de régen hasznos holmik voltak. Igaz, van már, amit ki kellene dobni. De nem. Az összeaszott sublótfiókban mennyi szép holmi van. Horgolt gallérok, csipke stelázsistráfok. A mai fiatalok azt sem tudják, mi az a stelázsi. Nem díszítenek horgolt dolgokat. Vagy ezek a drót-cérnavirágok. A spirálos drótok hullámai közé tekert színes fonalak csodálatos virágokat képeztek. Igaz egy kicsit rozsdás már a drót, s a fonal is megfakult.

Itt ez a karácsonyfatalp. Hány karácsonyfa száradt meg benne. Milyen is az élet. Szegény fát kivágják, majd elszárad, lehull, és meghal. Még talán gyújtósnak jó. Majd szól az unokáknak, hogy selejtezzenek. Neki már nincs ereje, idege…bár ideje volna, hogy válogasson az emlékek darabjai között.

Esténként elővette az albumot, a fényképeket nézegette, rakosgatta, már volt, amit elengedett a ragasztás, néhány kép ki is hullott az albumból, és nem is tudta, melyik oldalra való.

Mi lesz ezzel, ha már ő nem lesz. A gyerekek már nem fogják tudni, hogy ki, kicsoda, milyen szálak is fűzték egymáshoz ezeket az embereket.

Mintha leltározna, végigsorolta, kik azok, akik már nincsenek is közöttünk. Belesajdult a szíve. Nem sokára ő is elmegy, ő is azok sorában lesz, akikről csak kevesen tudják, ki is volt.

Teljesen besötétedett. Bekapcsolta a TV-t, híreket mondtak éppen. Na, ez az, ami sohasem érdekelte. Teli rossz hírekkel, erőszakkal.

Mivé is lett a világ!

Talán jobb is, hogy most már ő nem aktív résztvevője ezeknek az eseményeknek…belebújt köntösébe, felvette a meleg mamuszt, ölébe vette a fényképalbumot, úgy ült le a TV elé…

Mióta egyedül tölti a karácsonyt, mindig emlékezik…

Pár perc múlva elaludt… kezéből kihullott az emlékek albuma…

Kép: Fortepan 89782 (részlet)
Évszám: 1966
Orig: Urbán Tamás

Szólj hozzá