Nem tudom, ma miért ébredtem korán? Talán Te ébresztettél, hiszen ez a Te napod. A halottak napja. S azt akarod, hosszú legyen ez a nap. Mert másokkal is osztozni kell rajta. Azért Te vagy az első helyen… először mindig Te jutsz szembe.

Drága nagymama, ki bölcsebb volt számomra mindenkinél, s mára értek be életemben bölcsességei. Nagyapa, aki rettenetesen szigorú volt.

Édesapám, ki alig egy évesen itt hagyott, s nevelő apám, ki mindig szeretett, s élt 80 évet.

Öcsém, ki oly korán ment el, kislánya alig volt pár éves.

S a nagynénik, TÁNTIK, kiket nemigen szerettem, de most mégis megbékélek veletek.

S a drága, jó nagybácsik, a mindig viccesek, a „csokihozó”, pedig ilyenre nem igen tellett akkor.

Drága keresztszüleim, kiknél nyaraltam éveket, talán ők szerettették meg velem a hegyeket.

Unokatestvérek, kikkel játszottunk sokat, így töltöttük néha vad szertelenséggel a nyarakat.

Osztálytársaim, kik közül egyre többen mentek el, drága jó tanáraim, kik az életre készítettek fel. Már nem él közülük egy sem.

Ismerősök, jó szomszédok, s barátok…távoli ismerősök, …ma mindenkire csak gondolok…

Szemem megtelik könnyel, s mindenkiért CSAK EGY GYERTYA ÉGJEN!