A szállón a lányok készülődtek. Hogy korábban mentem haza, így rám is számítottak, nekem szegezve a kérdést, hogy elmegyek velük Margit születésnapját megünnepelni.

- Tudjuk, hogy szeretsz a Hungiba járni.

- Hol van már az az idő -, persze hogy szeretek, de minek dolgozom, ha elbulizom a pénzem.

- Csak most az egyszer, a kedvemért-, unszolt Margit…

Végignéztük szegényes ruhatáram, mit is tudok felvenni. Amióta meg van a lányom, nem voltam sehol, s nem is érdekeltek a szép ruhák, szórakozás. De ma este, ezek a lányok, amilyen elszántak, bedobnak a mély vízbe.

Még délután irány a Centrum áruház, és vettünk elég olcsón egy nagyon szép egyszerű ruhát. Egy cseppet sem voltunk feltűnőek, ahogy csapatostól belibbentünk az áruházba, s rászabadultunk a ruhákra. Mindegyik mást akart megvetetni velem, és vehetnék többet is, hátha máskor is elmegyek velük. Na, azt már nem, szólalt meg bennem a józanész. Nem adhatok ki egyetlen fillért sem fölöslegesen. Már ezt is megbántam, de boldogan mentünk a szállóra, legalább is ők boldogok voltak, hogy elkészüljünk az esti mulatozáshoz.

Kis kócos veréb voltam mellettük, de mint hogy ezek a lányok mindent tudtak, és nagyon tudtak a divatról és minden csábítási kellékről, még a hajam is rendbe szedték egy fél óra alatt. Alig ismertem magamra.

No, most már irány a jó öreg Hungária.

Egy nagy asztalt foglaltak, mert még később barátaik is csatlakoznak hozzánk, már amelyiknek volt barátja. De ilyen fiatalon szinte mindenkinek van. Engem viszont hidegen hagyott jókedvük. Egy pohár pezsgővel koccintottunk Margit születésnapjára, ami a legszebb születésnap volt, a huszadik.

S én a saját huszadik születésnapomra gondoltam, amikor is húsz évesen férjhez mentem, s huszonöt évesen túl vagyok két házasságon. Ilyen a sors.

Míg ők vigadoztak, viccelődtek, megérkeztek a barátok is, én gubbasztottam magamban, s a kislányomra gondoltam.

Így mélázgatva, egyszer csak a másik asztaltól felállt egy fiatalember, s felkért táncolni. A lányok egyből felhördültek, s irigyen néztek utánunk a táncparketten, pontosabba a kövezeten. A zenekar bírta a talpalávalót húzni, s egész este szinte megállás nélkül táncoltunk. A lányok irigykedtek, s a „na ugye megmondtuk, ma este elkelsz” szöveggel frocliztak, miközben a zenekar éppen a „Nekünk találkozni kellett…” számot játszotta.

És valóban. A tánc után hazakísért, pontosabban a szállóra, s megbeszéltük, másnap este megint találkozunk.

Így indult útjára egy újabb románc…

Kép: Budapest V. Visy lányok a pesti alsó rakparton a Vigadó térnél.
Évszám: 1902
Fortepan 22043
Orig: Lakatos Mária