Már réges-régen lehullottak a falevelek, de a katonák – nagyhangú ígéretek ellenére – még mindig a frontokon küzdöttek egymással. És jött a karácsony, a Nagy Háború, az I. világháború első karácsonya. Amely legendás lett…

A több hónapja tartó intenzív hadakozás, vérengzés után, a megmerevedett arcvonalakon egymással szemben álló – Mit álló!? Lövészárkokban meghúzódó – katonák több helyütt is olyat tettek, amire addig nemigen volt példa a hadszíntereken.

Különbékét kötöttek egymás között az ünnepekre…

Néhány órás, egy-két napos békét, de akadt olyan arcvonal is, ahol hetekre is elhallgattak a fegyverek. Hogy a frontkatonák akcióiról mi volt a hadvezetés véleménye azt rejtse a feledés jótékony homálya…

Egy angol veterán így emlékezett vissza arra a bizonyos karácsonyra: „A németek elkezdtek átkiabálni a lövészárkukból: „Hallo, Tommy!” – hallatszott több helyen. Mi pedig rögtön válaszoltunk: „Hallo, Fritz!” Az első bátortalan kísérleteket követően már a lövészárokból is kimerészkedtek a németek, s amikor láttuk, hogy fegyvertelenül közelednek felénk, akkor mi is kimásztunk saját lövészárkunkból. A frontvonal kellős közepén találkoztunk velük. Megkínáltak minket cigarettával, rágyújtottunk, szóba elegyedtünk, sőt két kisebb csoport még focizni is elkezdett a senki földjén. Döbbenetes érzés volt!”

Johannes Niemann hadnagy, a 133. szász gyalogezred tisztje így emlékszik vissza a rendkívüli eseményre: ”Egy skót katona mászott ki az ellenséges lövészárokból, a kezében egy futball labdával. Nekünk se kellett több, mi is kiugrottunk, és pillanatokon belül ádáz labdarúgó-mérkőzés zajlott. A skótok a fura sapkájukkal jelölték a kapujukat, mi meg a mi sapkánkkal a miénket.”

A rögtönzött futballmeccset, melyet nem annyira a sporttörténelmi, mint a hadtörténeti évkönyvekben jegyeztek fel, a német „válogatott” nyerte. Még másnap is tartott a történelembe „Christmas Truce” néven bevonuló tűzszünet.

De nem ez volt az egyetlen ilyen eset…

A magyar honvédek sok helyen hólepte, élő fenyőkre helyeztek gyertyát, és rézhüvelyekből barkácsolt mécseseket. Körülállták a fát, karácsonyi dalokat énekeltek. Így történt ez a Gyimesi-szorosban is, ahol a meglepett oroszok először rálőttek a front közelében ünneplő honvédekre. A magyarok nem hagyták magukat, de a karácsonyfát sem. Viszonozták a tüzet. Az oroszok egyre közelebb jöttek, majd csodálkozva félretették a fegyvert, s végül együtt ettek a magyarokkal, s cigarettával, dohánnyal kínálták egymást.

Az olasz fronton is egy hasonló történet eset meg: a magyarok valahol a senki földjén álló fenyőfát díszítettek fel. Mikor kigyulladtak a fények, a megzavarodott olaszoktüzet nyitottak. Aztán, pár pillanaton múlva rájöttek, hogy egy karácsonyfára lőnek. Abbahagyták a lövöldözést. Az egész frontvonalon beállt a béke csendje…

Még az is előfordult, hogy az egymással szemben álló felek megajándékozták egymást. Az olasz fronton egy olyan szakaszán, ahol az osztrák-magyar és az olasz katonák lövészárkai szinte karnyújtásnyi távolságra voltak egymástól, kis kövekre kötözött cigarettát, csokoládét dobáltak át egymásnak a bakák.

A tisztek persze sok helyen nem nézték jó szemmel az ellenséggel való „fraternizálást”, de nemigen tehettek semmit. Mint ahogy abba is belenyugodtak, hogy a katonák karácsonyfákat állítsanak… Sok katona itt látott először karácsonyfát.

De a karácsony csodája, a béke – sajnos - nem tartott sokáig…

Forrás: Wikipédia; Honvedelem.hu; Mnl.gov.hu; Index.hu; Rubicon.hu; Szegedilap.hu;
Kép: Első világháború, Skoda 30,5 Mörser mozsárágyú az olasz fronton. A háttérben feldíszített karácsonyfa
Évszám: 1916
Fortepan 23879
Orig: Vogl Elemér