Mackó egyedül bandukolt a havas úton, dúdolgatott, s arra gondolt, hogy ha hazaér, várják a barátai, és együtt ünnepelnek.

Már előző nap elkészített mindent. Finom mézet tett az asztalra, süteményt sütött, feldíszítette a karácsonyfát, és még a zenesarkot is berendezte. A farönköket sorba rakta, legyen, mire üljenek a vendégek.

Szóval dúdolgatva ballagott, amikor a holló rákárogott a fáról:

- Merre ilyen szomorúan? – kérdezte.

Nem vagyok szomorú, csak fázom, de örülök, hogy a barátaimmal karácsonyozok, velünk tartasz-e te is? – kérdezte a hollótól.

- Veletek tarthatok, de holló asszonyságot nem hagyhatom magára.

- Hozd el őt is, elférünk – mondta mackó, és tovább dúdolgatott.

Egyszer csak valami dobogást hallott, őzanyó volt gidáival.

- Hová ilyen búsan Mackó pajtás? – kérdezték.

- Nem vagyok bús, sőt nagyon is vidám vagyok, várom a barátaim ma estére, van-e kedvetek velünk ünnepelni?

- Persze, hogy van, csak előbb megkeressük őzapót, és köszönjük a meghívást – mondta őzmama, és eldobogtak a hideg téli erdőben.

Mackó már majdnem hazaért, amikor sírást, nyöszörgést hallott a háza melletti bokorban. Odaosont, már amennyire egy mackó osonni tud, és nem fogjátok elhinni, ki sírt a bokor alatt? Egy sündisznókölyök. Elkóborolt a mamájától és most nem tudja, hol tölti a karácsony estét.

- Gyere be hozzám – mondta Mackó, és benyitott a házba, ahol már jó meleg volt, és sündisznónk rögtön érezte a finom sütemény illatát.

- Kár, hogy nem élünk süteménnyel – mondta felmelegedve a kis sün.

- Mit esztek? – kíváncsiskodott Mackó.

- Mindenféle bogarat, és ami sorba jön. Sün mama szerint mindent meg kell enni, mert attól lesz erős a tüskénk.

Mackónak ebben a pillanatban jutott eszébe, hogy meghívott barátai közül nem mindenki szereti a süteményt. Mivel fogja akkor megkínálni őket? Nagyon szomorú lett, de nem ért rá szomorkodni, mert mocorgást hallott az ajtó mögül. Kinyitotta, és sün mama állt előtte.

- Nem láttad véletlenül az én csavargó sünkölykömet, valahol erre kell lennie?

- Itt vagyok mama – ugrott a kis sün kölyök a mama tüskés hátára, ami ebben a pillanatban nem is volt olyan tüskés.

- Ha már itt vagytok, maradjatok is itt, és ünnepeljünk együtt – mondta Mackó.

- Köszönöm – mondta sün mama is -, csak még hazaszaladok a többi sünkölykömért is, jöhetünk mindnyájan?

- Jöhettek, van hely bőven, mondta Mackó.

Rövidesen jöttek is a sünkölykök, sün mamával, akinek a hóna alatt egy nagy tál bogárpecsenye, és egyéb sünfinomság volt. Alig néhány perccel később őzék is betoppantak, magukkal hozva egy nagy halom szénát.

Később sorra jöttek a többiek is, mindenki valami csemegét szorongatott a kezébe. Nyúlék sárgarépa tortát hoztak, a vadló egy nagy vödör zabot, a vadlibák kukoricakását, a holló egy darab sajtot…

- Hát üljetek le – mondta most már vidáman Mackó, és meggyújtotta a karácsonyfán a gyertyákat. Minden barátjának csillogott a szeme a halvány fényben. A szeretettől, a vidámságtól, a barátságtól. S azért volt, aki a Mackó finom süteményét is megkóstolta. És nagyon-nagyon boldogok voltak egész este.