Zsuzsi nagyapjával sétált a délelőtti napfényben. Gyönyörű, szinte már tavaszias az idő, pedig csak karácsony napja volt. A parkban galambok burukkoltak, s ahogy leültek egy padra, koldulva köréjük sereglettek, A kislány elővette maradék süteményfalatját, s közéjük morzsolta. Azok hangosan köszönték, és egy pillanat alatt felcsipegették, és kérték volna a további adagot, de a kislány tárt karokkal mutatta nekik, nincs több, majd nagyapjához fordult:

- Nekik is most van karácsonyuk?

Az öregember fáradtam bólogatott, igen, igen, s elgondolkodott, bizony a hideg téli napokon, mennyire örülhetnek egy egy ilyen morzsának ezek a galambok. Ők a városiak, de mi van azokkal, akiket nem etetnek? Mélázásából a kislány zökkentette ki:

- És láttad már, hogy nekik is van karácsonyfájuk?

- Láttam – mondta nagyapja.

- És hol van, miért nem láthatjuk?

- De láthatjuk, ott van – mutatott a park egyik fenyőjére.

- De azon nincsenek díszek, sem égők – csodálkozott a kislány

- A madaraknak nem is kell

- De miért nem?

- Mert ők éjjel alszanak, korán pihenni térnek, különben sem használnak olyan dolgokat, amiket az emberek.

- Akkor nekik nincs is karácsonyuk – állapította meg szomorúan a kislány.

- Dehogynem – vidította fel nagyapja-, nekik az év minden napján karácsony van.

- És akkor az embereknek miért nincs? Olyan jó lenne, ha minden nap karácsony lenne!

- Nem lenne jó, megunnád.

- Á, dehogy – bölcselkedett tovább a kislány-, mekkora halom játékom lenne, és nem kellene az oviba menni.

Nagyapa elmosolyogta magát.

- Akkor nem lenne kivel játszanod, és unalmas a sok játékkal egyedül játszani.

- Igaz – mondta a kislány – te sem sétálnál akkor velem?

- Én mindig sétálok veled, amikor elhoznak a szüleid.

- Te mindig ráérsz, neked nincsenek gyerekeid? És hol vannak a szüleid? És miért nincs feleséged?

Az öregnek könny szökött a szemébe. Két éve ment el a párja, hogy mondja el egy alig négy éves kislánynak? Ám a többi kérdésére gyorsan válaszolt, mielőtt a sírás kitör belőle.

- Az én gyerekem a te Édesanyád.

- Az nem lehet – gondolkodott el a kislány – Anya már felnőtt, nem lehet a gyereked.

- De, ő is volt gyerek, sőt pont ilyen szép kislány volt, mint te.

- És vele is sétáltál? Nektek is volt karácsonyfátok? És ő is kapott szép ruhát, meg játékokat?

- Ő is kapott, csak akkor még nem ilyen játékok voltak, és nem ilyen szép ruhák. Minden egyszerűbb volt.

- Akkor mégiscsak mindig karácsony van, ha akkor is karácsony volt – állapította meg most már szinte tudományosan a kislány…

Felálltak a padról, és tovább sétáltak.

Én is felszálltam a buszra, s azon tűnődtem: jó lenne-e, ha mindig karácsony lenne?!

Kép: Fortepan 45367 (részlet)
Évszám: 1937
Orig: Morvay Kinga