Az első találkozás

Egyre fogy a személyes létezés, találkozás, beszélgetés. Az idősek, akik valaha postai levelek útján értekeztek, hosszú téli estéken beszélgettek, múlatták az időt dallal, tánccal, most mind-mind magányosan ülnek egy szerkentyű előtt, amit úgy hívnak számítógép. A NET megjelenésével mégis jobban kitágul, s kitárul a világ, mintha a valóságban járnának-kelnének. Magam is ebben a világban élek. Félig. Mert azért van egy valós világ is, s néha a kettő ötvöződik.

Nemrégiben egy úriember jelent meg a NET-en. Több levélváltás, időpont egyeztetés, fénykép alapján tanulmányoztuk a másikat.

Úgy döntöttem, adunk egy esélyt magunknak, veszíteni valóm nincs, házasságot nem akarok, csak annyit, legyen egy lelki társam, akivel néha elbeszélgethetek, eljárok szórakozni, színházba járni, vagy utazáson részt venni. Barátság vagy ki tudja, mi lesz ebből, szóval találkozom vele.

Elérkezett az ominózus nap. A Széchenyi tér platánfái alatt ültem egy padon, kezemben Agatha Christie-könyvvel, ahogy megbeszéltük.

Minden arra jövő arcban kerestem a fotó alapján ismerős vonásokat. Meglepődtem, milyen sokan hasonlítanak a „célszemélyre.”

Végre megérkezett, lelassította lépteit, s bátortalanul közelebb jött, kezében jól láthatóan maga elé tartva a jeligeként megbeszélt könyvet, én is előtérbe helyeztem a saját magam könyvét.

Megszólított. Innen kezdve sínen voltunk.

A platánfák hűvösében jól elbeszélgettünk, anélkül, hogy meginvitált volna bármilyen vendéglőbe. Észre sem vettük elröpült az idő.

Az utolsó találkozás

Újabb találkát beszéltünk meg, ahová már nem kellett előre megbeszélt könyvet vinnünk, messziről felismertük egymást. Ahogy közeledett, lelassította lépteit, ez a szokása gondoltam, majd megállt, és szó nélkül végigmért. Méregetett, szinte levetkőztetett a szemével. Furcsán éreztem magam.

Ha most azt várja, hogy én menjek közelebb, én omoljak a karjaiba, azt lesheti. Lecövekeltem és én is néztem, mereven, kissé morcosan.

S azon gondolkoztam, miért éppen Agatha Christie könyve volt a jel. Ki ez az alak? Valami bűnöző, rossz szándékú fickó? Mit akarhat tőlem, egyáltalán, mit akarhatunk egymástól.

Egy lépést léptem felé, ő még mindig állt. Lassan szépen elsomfordáltam mellette, és meggyorsítva lépteim, a tér másik vége felé vettem az irányt

Visszanéztem, jó pár méter után még mindig ott állt, még csak meg sem fordult utánam.

Ilyen egy netes ismeretség utáni találkozás…

Kép: Fortepan 07372 (részlet)
Évszám: 1969
Orig: Fortepan