A kis vadmalac elkóborolt anyjától. Napokig kóborolt étlen szomjan, vagy talán nem is, hiszen az erdő állatai nagy-nagy összefogásban élnek, és amint a kis vadmalac betévedt az erdő közepébe, máris figyelemmel kísérték minden lépését. Úgy intézték a dolgot, hogy éppen akkor kerüljön friss vadalma az útjába, mikor megéhezik, és akkor hulljon elé puha zöld moha, és csiklandozó madártollak, amikor álommanó a szemére ül…

Nagyon is élvezte a kis vadmalac ezt az életmódot, s cserébe ő pedig játszott a többi állatkölyökkel, akiknek szülei így könnyebben tudták elvégezni napi teendőiket.

Nagyon is élvezte a kis vadmalac ezt az életmódot, s cserébe ő pedig játszott a többi állatkölyökkel, akiknek szülei így könnyebben tudták elvégezni napi teendőiket.

Időközben odahaza nagy lett a riadalom, mindenhol keresték eltűnt kis kölyküket a szülők, és minden bokor alá benéztek a testvérei, de nem találták. Még a városszéli eperfához is elzarándokoltak, hátha látta valaki a kis vadmalacot..

Napokig így szomorkodtak, mikor szarka néne tudomást szerzett arról, hogy a szomorú család keresi elveszett fiát. Nosza, hírül is adta minden erdei teremtménynek, hogy keresik a kis vadmalacot.

Varjú néni károgva csóválta fejét, s arra az elhatározásra jutottak az erdő lakói, hogy vissza kell téríteni malac úrfit a szülői házhoz…

Bagoly Benő is helyeselte, s megbízta az erdő madarait, hogy fáról fára röpködve, csivitelve vezessék haza a kis szökevényt…

Közben ismét beesteledett, már világítottak a Szentjánosbogarak a ház előtti réten, amikor hazaérkezett a malacgyerek.

Volt nagy öröm a malacházban, csak papa csóválta rosszallóan a fejét:

- Te gyerek, holnaptól beíratlak Vaddisznó Violához, az erdei vadmalac óvodába…talán ott jobb lesz neked…

Mindegy volt malackánknak, mert bármilyen jól is érezte magát az erdőben, a kis erdei állatgyerekekkel, azért a saját szagos párnácskáját még jobban szerette.

Sietett is elaludni, mert reggel új élet kezdődik a vadmalac óvodában.

Fotó: Polszter Gabriella