Estére belázasodtam. Valami vírus támadott meg. Köhögtem, tüsszögtem, és alig láttam ki a fejemből. Mondta is anyám: minek kell annyit a számítógép előtt ülni…

Igen, én panaszkodtam neki, hogy már megint új és drágább vírusölőt kell vennem, mert terjed a vírus a számítógépen.

Rendbetettük a gépet, mindenki megnyugodott, de én továbbra is lázas, fáradt és gyenge voltam, végül a vírus ágynak is döntött…

Aztán gondoltam egy merészet, elővettem és kinyitottam a pálinkás üveget. Na, nem csak azért, hogy az illat-szellemet kiengedjem a palackból, hanem öntöttem egy jó kemény felest. Na, ha ez nem öli meg a vírusokat, akkor semmi…!

Aztán álomba merültem. Bár ne tettem volna, jobb ébren szenvedni, mint rémálmok közt élni.

Anyám szerint a pálinka tette.

- Minek kell annyit inni – korholt, de én csak nevettem…és szaladtam előle…

Aztán felébredtem,  valóban anyám ott ült az ágyam mellett, mint gyerekkoromban. Milyen jó is volt.

Amikor meglátta, hogy kinyitottam a szemem, azonnal menta teát hozott.

- Rum van benne? -, kérdeztem, de fölösleges kérdés volt, mert ugye nem tartunk itthon rumot. Csak a fejét rázta.

- Inkább töltsön egy jó kis házi körte pálinkát-, mondtam neki.

- Nem lehet, már így is sokat ittál. Álmodban forgolódtál, és kiabáltál, biztosan a pálinkától…

- Vagy inkább a láztól -, replikáztam neki, és elhúztam a fejem, nehogy lekeverjen egyet, mint  annak idején.

De nem bántott, csak ült az ágyam mellett és sajnálkozott. S megígértette velem, nem ülök olyan sokat a számítógép előtt

- Látod-, mondta- mire képes az a VÍRUS?!

Kép: Fortepan 20051
Évszám: 1925
Orig: Privát Fotó és Film Archívum - Höfler Tibor gyűjtemény