2018. feb 28.

Rosszcsont Nyuszi és a Hóleány

írta: Kurunczi Mária
Rosszcsont Nyuszi és a Hóleány

nyuszi.jpgSokáig nem tudtunk róla. Mindig a hóember árnyékában élt. Nem ismertük, ki fia-borja, de talán a hóember lánya lehet.

Most itt áll hosszú fehér hajjal, kissé duci, de lehet, hogy csak a sok ráhullott hótól. Pedig aki látta korábban, az tudja, hogy rég vékony derekú hercegnő volt.  Hóhercegnő, Hóleány.

Egy havazós délután a gyerekek hóembert építettek. Görgették, forgatták a nagy hólabdákat, aztán egymásra rakták, és készen is volt a törzse, és a feje.

Kezének egy régi-régi kopott söprűt állítottak a hógomolyagba. Szeme szén volt, mint a dalban, fején egy lyukas lábas, ami alól hajaként kikandikáló szőke szénaszálak voltak, és orra egy óriási piros sárgarépa.

Na, később ez lett minden baj okozója.

Éjszaka, amikor Panka és Peti aludtak, életre kelt az erdő minden lénye. Jöttek az őzek, a farkasok, baglyok, és ki tudja még ki mindenki akarta látni az óriás Hóembert.

Megjelent a jó tündér is ezúttal HÓLEÁNY képében, és vigyázott a csendre. Elvégre éjszaka volt.

Egyszer csak honnan - honnan nem, hirtelen berobogott egy aprócska szánon Rosszcsont Nyuszi. Egyenesen Hóember elé, nekidöntötte a szánkót az óriási hóhasnak, fellépett rá, és egyre abban mesterkedett, hogy a répaorrot leszedje magának. Az erdő állatai mind, mind felháborodtak. Leginkább a szarvas, akinek szintén jólesett volna a szénahaj akár holnap reggelire, de ő tudta, az nem az övé.

Nem így Rosszcsont Nyuszi, aki egyre ágaskodott, s már majdnem elérte a répát, amikor megszólalt a HÓLEÁNY.

- Nem szégyelled magad! Elvenni a másét? Mért nem gyűjtöttél a nyáron, mint a többi állat, s most vígan falatozhatnál?!

Rosszcsont Nyuszi erre a szóra akkora hahotába kezdett, csakúgy zengett az erdő, még az égen a csillagok is remegni kezdtek.

Nyuszikánk nem tágított, addig gebeszkedett, míg már majdnem elérte a répát, de ekkor lássatok csodát, a szánkó kicsúszott a lába alól, és ő a Hóember lábai elé rogyott.

Az erdő állatai jót nevettek, de ez csak olaj volt a tűzre. Nyuszikánk beindult, görgetett néhány hókupacot, arra tette a szánkóját és ismét mászni kezdett. HÓLEÁNY csak csóválta a fejét, a többi állat pedig rosszallóan nézte ügyködését.

Már-már úgy tűnt, hogy eléri a nagy répaorrot, ám ekkor Hóember egy nagyot tüsszentett, és nyuszikánk ismét csak a hóban találta magát.

- Na, megállj csak, adok én neked! – fenyegette meg, és elindult a ház felé. Még visszakiabálta, hogy:

- Hozom a hajszárítót, és a melegtől elolvadsz, aztán enyém lesz a sárgarépa!

A többiek nem tudták, mi az a hajszárító, így hát ott maradtak Hóember mellett, mert abban biztosak voltak, hogy az nem valami jó dolog, ha nyuszika ijesztgeti vele.

Hóleány nyugtatta őket, nincs akkora hatása annak a hajszárítónak, hogy nagydolgot műveljen vele nyuszika, de magában azért egy kicsit aggódott, mert mi lesz, ha mégis sikerül elolvasztani a Hóembert?

Egyszer csak meg is jelent Rosszcsont Nyuszi, és bekapcsolta a hajszárítót.

Éktelenül zengett tőle az erdő. Minden állatnak be kellett fognia a fülét. De nyuszikánk egyre csak cibálta, húzta a hajszárítót, ám Hóember olyan messze volt, hogy a zsinór nem ért odáig, így csak az egyik oldalát érte a meleg, amitől kiesett ugyan a söprű a kezéből, de más baja nem lett.

Ekkor az összes állat hógolyókat gyúrt és elkezdték vele dobálni Rosszcsont Nyuszikát, aki csak kiabált:

- Ne bántsatok!

Hóleány megfogadtatta vele, hogy nem dolgozik tovább azon, hogy elvegye Hóember sárgarépáját.

Már majdnem mindenki indult volna vissza a helyére, amikor nyuszika ismét ugrott egy nagyot, és bekapcsolta a hajszárítót, s erősen Hóemberre irányította, sőt mi több, még Hóleányt is megcélozta vele.

A többi állat azonnal Hóleány segítségére sietett, és annyira erősen fogta mindenki a hajszárítót, hogy végül Rosszcsont Nyuszika tejesen beletekeredett, és a meleget maga felé fújta.

- Jaj, jaj! -, kiabált Rosszcsont Nyuszika, de senki nem foglalkozott vele.

Addig, addig ugrált, mígnem a nagy melegtől a farkincája hegye megégett…

Bár nem illik a másik baján nevetni, de ezúttal az erdő állatai nem bírták ki, hogy ne kacagjanak a pórul járt nyuszikán.

Az egésznek Hóleány vetett véget. Beleültette nyuszikát a frissen esett hóba, és lehűtötte az égett testét…

Ekkor bújt elő a Hold a felhők közül, és ha jól láttam, még ő is nevetett Rosszcsont Nyuszikán.

Az erdő állatai aludni tértek, Hóleány pedig ott maradt őrizni a Hóembert, bár azt láttam, hogy egy kicsit ő is elbóbiskolt.

Ám nyuszikánkat nem láttuk többé ólálkodni Hóember körül, aki egészen a tél végéig jól érezte magát.

Igaz Hóleány minden éjjel őrködött felette,..

Szólj hozzá

Fősodor Curia