Ezzel a címmel hallottam a minap egy előadást. A drog nem tudom, hogy hat rá, illetve rám, ezt még nem próbáltam ki. Ki tudja, kipróbálom-e az életben, vagy úgy halok meg, hogy nem tudom, milyen…

Viszont az élénkítő szert, mint tea, kávé használom, naponta élek vele, de semmit sem tapasztaltam, hogy írásra, alkotásra késztetne.

Viszont a jó házi pálinkát nem vetem meg. Ám írni a hatása alatt még nem próbáltam. Ezidáig.

Történt ugyanis egy hűvös novemberi reggel, miután felébredve nagyon fáztam, becsaptam – most nem 3 centet-, hanem egy felest.

Aztán reggelit készítettem. Bundáskenyeret. Ez a egyik kedvencem. De ne mondja senki, hogy halmozom az élvezeteket. Vagy mégis?

Reszketésem a hidegtől, vagy a pálinka utáni vágyakozástól, annyira komolyra fordult, hogy minden fél szelet bundás kenyér után becsaptam egy felest.

Nagyapáink mondták, hogy a zsíros ételeket „szétcsapja” a pálinka…nosza, én belelendültem. Mire az ötödik fél karéj bundáskenyeret beburkoltam, már úgy éreztem, ma nem kell sem ebédelnem, sem vacsoráznom…a mai fejadag meg volt, sőt, mi több a pálinkából is..

Nos, leültem a gép mellé, egy dupla csésze kávéval, és elkezdtem írni…tudatosan, ösztönösen?…döntse el az olvasó…

Ennyit tesz a pálinka, és a kávé, mint tudatmódosító, a művészetre…vagy ez az írás nem is a művészet jegyében fogant???

Akkor is: Egészségünkre!

Kép: Fortepan 15161 (részlet)
Orig: Saly Noémi
A felvétel 1899-ben készült.