A Parány-hegy lábánál elterülő kis falu békésen szundikált. Lassan felkel a Nap, és sorra ébrednek fel lakói is. 

Már hetek óta lázasan készülnek a búcsúra, mint minden évben most is. A sátrak felállítva, az árusok is kezdenek kipakolni. Van itt minden. Törökméz, nyalóka, fakard és egyéb játékok, kék selyemkendő a lányoknak, asszonyoknak, és zsebre való bicska a férfiaknak, ahogy a falusi búcsún lenni szokott. Na és az elmaradhatatlan ringlispil.

Erről a Körhinta című film jut eszembe, és már vissza is repültem az ötvenes évekbe, a csodálatos filmbe, ahol bizony sok kaland megtörténhet a körhintán.

Mi gyerekek is szívesen felültünk rá, ha anyánktól ki tudtunk csikarni két forintot. Mert bizony annyi volt akkor egy menet. És nem volt repeta. Pedig képesek lettünk volna szédülésig pörögni rajta.

Később már egy igazi randevú is lehetett. Nincs nagyobb boldogság, mint amikor a Kedvessel repülsz…és repülsz. Örökre megmaradó pillanatok ezek.

Fentről látod ismerőseid, kik akár irigykedve is nézhetnek, de látod a házak fölött távoli mezők még zöld kalászát. Látod a felhőket, ahogy tornyosulnak, majd késő délutánra a szelek esőt hoznak. Mintha sírna a búcsú. Mindenki a sátrak alá bújik, de nem kell sokáig várni, hiszen a zápor elvonul, a nap kisüt, és folytatódik a jó hangulat.

Főleg az „ivóknál”, ma úgy mondanánk sörsátraknál. Egy korsó sör mellett megerednek e nyelvek.

Falusi gazdák cserélik ki híreiket. Dicsekednek a várható jó terméssel. Míg a másik rákontráz: nem biztos az Komám, sokat alszik még kinn az a kukorica.

Távolról egy szamár iá-zása hallik, amint belebőg a színes forgatagba. Egy okos gazda haszonra vágyva, befogta kis csacsiját a gyerekek nagy örömére. Indulhatnak sétakocsikázni.

Este még egy-két zeneszám hallatszik a zenesátor alól, majd minden elül.

Ismét éjszaka van, és csend, és nyugalom, és maradtak boldog emlékek, fiatalnak idősnek egyaránt. De főleg a gyerekeknek.

Kép: Taktaharkány, búcsú.
Évszám: 1966
Fortepan 65415
Orig: Magyar Rendőr