Nos, nem új szót akartam kreálni, de erre a jelenségre nincs más meghatározás.

Ünnep lévén legalább nyolcig terveztem az alvást, lustálkodást. Ám az én kis állatkertemben másként történnek a dolgok.

Ahogy világosodik, apró takarítóbrigád lepi el az ablakot. Kívülről a sarkaiban lévő bogaraktól tisztítja meg az üveget, hogy kilássak rajta, vagy bekukucskálhasson a nap, mert elhatározták, nem hagynak aludni. Kopogásukra majdhogy nem kikiabáltam: tessék, be lehet jönni!

Kakukkok egymást túlszárnyalva jelzik az öt órát. Ideje felkelni, de legalább is felébredni és hallgatni a köszöntő koncertet. Ehhez hozzájárulnak a fekete rigók, majd később a verebek. Na, ők aztán kész piac, akarom mondani zsibvásár. Honnan jönnek ennyien?

A vadgalambok kontráznak a burukkolásukkal, és nagy hanggal repülnek el felettünk a vadludak, akik a Tiszára mennek inni. Előttünk a Holt-Tiszán gólyák vadásznak békára.

Szeretném csendre inteni a jónépet, de a fűben valaki szaporán szedi a lábait, ez egy sün. A farakás felől indult el. Kíváncsi lennék, hány sünkölyök várja, hogy a mama visszatérjen a bogárpecsenyével. Szegény bogarak, nekik gyásznap ez az ünnep.

Itt már nem lesz nyolcig alvás, ásítok egy nagyot és újratervezem a mai napom.

Később lemegyek, egy kicsit közelről is meglesni alattvalóimat, és beszélgetni velük. A tető alatti lécen Uhukám pislog. Jó reggelt kívánok neki, de ő újra csak pislog, és elfordítja a fejét. Csak nem megsértettem kedveskémet?

Teljes nagyságában előbújik a nap is. A sziklakert kövein friss gyíkok sütkéreznek, pár perccel később olyan gyorsan siklanak el, hogy meg sem tudom számolni hány színűek.

Valahonnan előkerül egy seregély, hívja párját. Mi lehet majd a reggeli?

Nekem is reggeli után kell nézzek, de legalább is az éltető kávém meginni.

Fotó: Andy Baron