Vargabetűt írt az élete. Egy rövid kapcsolat után újra egyedül maradt. Nem siratta az elmúlt két évet. Szinte semmi jó nem volt ebben, csak ő hitte, hogy jó lesz.

Nem lett!

Most már viszont így van jól.

Végiggörgette élete nagy szerelmeit. Mert mindegyik az volt. Legalábbis ő magyarázta bele.

Igen, a nők hajlamosak minden mozzanatot valósnak vélni, és úgy bele tudják magukat élni ebbe a maguk formálta szerelemvilágba.

Bezzeg a férfiak. Futókalandok, egyéjszakás, s ha nem jön össze, az sem baj, lesz még másik nő, s másik éjszaka.

Eddig nyugodt volt, de most valami megszólalt benne. Nyugtalanul bandukolt a beköszönő estben. Mi is történt? Nem tudta. Csak azt érezte sietnie kell.

Tűsarkú cipője hangosan kopogott a makadám úton. Ez a külváros olyan régi, ódon. Az utat leszámítva azért jó itt lakni.

A hajnalok, madárdalok, a szél is másképpen fúj. Csak éjszaka ne lenne. Minden éjjel rettenetesen egyedül volt. Félt. A sötétség-fóbia gyógyíthatatlan. Ha már egy kis pislákoló fényt látott, megnyugodott, pedig nem biztos, hogy az a fény éppen jó barát. Lehet az ellenség is. De mégis megnyugtató, hogy nincs teljes sötétség.

Hazaért. Előkotorta kulcsát.  Bent sötét volt. Felkapcsolta a villanyt… Ekkor valami motoszkálást hallott a szobából. Óvatosan nyitotta ki az ajtót.

A férfi felállt, s a kapcsolóhoz nyúlt. Összeért a kezük.

- Örülök, hogy hazajöttél-, mondta.

Mozdulni sem tudott a meglepetéstől, megszólalni még úgysem. Pár pillanat múlva mégis szóra bírta magát:

- Mikor jöttél?

- A délutáni gyorssal.

- Meddig maradsz?

- Ameddig akarod.

- És ha azt mondom, menj el?

- Nem mondod, érzem.

A férfi becsukta az ajtót. Tudta, nem fog elmenni innen soha. Megszólalt benne valami, szereti ezt a nőt. Bár a nő hagyta el egy másikért. De az meg őt nem szerette úgy, ahogy kellett volna.. Érezte, hogy már megbánta választását, de nem faggatta. Majd elmondja, ha akarja. Vagy sohasem emlegetik majd azt a bálat, amikor választott, és nem őt választotta. Akkor rosszul esett neki, de félreállt. Ő úriember. Bár mindig is érezte, nem boldog a nő. Szeretett volna segíteni neki, vigasztalni, de nem tehetett semmit.

Most valami megszólalt benne - ez a szív szava - most már örökké szeretni fogja. Érezte életük végéig fogja a kezét…

Kép: 1910. / Fortepan 120469 / Adományozó: Hanser Mária