Végre lement az utolsó műsor is ebben az évadban. Adok magamnak egy lazítós napot, amikor nem csinálok semmit.

Dehogynem, készítek egy nagy adag bajor-rakottast, és megyek, meglátogatom Piroska nénit, aki a 88. évében jár. Óvatosan csengetek be hozzá, s várom, hogy a botjával kisétáljon a kapuig.

Nem is kellett sokáig várnom, mert gyorsan nyílik az ajtó, s pillanatokon belül meglátok valakit, aki mintha nem Piroska néni lenne. Gondolom, a gondozónője, éppen most hozták neki az ebédet. Fiatalos mozdulatokkal indul a kapu felé. Akkor látom, hogy ez mégis a Piroska néni. Fehér vászonnadrágban, s nevéhez illően piros csipkeblúzban, friss frizurával, sminkkel jelenik meg. Minden ujján arany gyűrű, nyakában arany nyaklánc.

- Talán rosszkor jöttem, s éppen indulni készülsz valahová? - teszem fel a nagy és számomra szomorú kérdést.

- Nem, téged vártalak.

- De hiszen, nem is tudtad, hogy jövök.

- De tudtam, érzetem, és különben is én mindig várok valakit.

- De miért öltöztél így ki?

-Tudod, ezeket már nem tudom felvenni máskor. Nem járok sehova, legalább magamnak tetszem.

- És mi ez a sok ékszer?

- Tudod, van egy mondás, hogy öreg lóra kell a cifra szerszám - Ezen jót nevetünk. Aztán arra kérdezek rá, hogy hol a „vőlegénye”, ezt már a botjára értettem.

- Ó, nem kell az Édesem, tudok még bicegni bot nélkül is. Ha állandóan magad mellett tudod, akkor tudatosul benned, hogy öreg vagy, rozoga, semmire se jó, mennyivel jobb lenne meghalni! És hasonló hülye, leamortizáló gondolatok kísérnek, és a végén tényleg megrokkansz.

Ezzel egyetértek. És most elővettem a meghívót, amit nagy örömmel vesz át. A fiam esküvőjére és az azt követő lakodalomra szól.

Nézegeti, forgatja, majd megszólal:

- Eddig is tudtam, hogy rajta vagyok a meghívottak listáján, de most már biztos vagyok benne, hogy még táncolni is fogok. Ezért volt minden igyekezetem, hogy az unokaöcsém lakodalmán a menyasszony után én legyek a legszebb, a legtáncosabb…

Kép: 1904. Marcelháza, Kurtakeszi (ekkor önálló, ma a község része), Kürthy Berta (jobbról az első) Fáy István esküvőjén. / Adományozó: Magyar Bálint / Fortepan 55359