Rugdosod a parton. Nem is látod, csak úgy röppennek fel előtted, majd apró koppanással visszahullnak. Aztán egyszer csak odapillantasz. Különös alakja van. Felveszed, forgatod.

Amőba is lehetne, vagy egy félig elfogyasztott szappandarab.

Csúzliba való röppenthető, mint gyerekkorodban. Milyen jókat játszottál.

Elképzeled most is, hogy akár a Holdra is repítheted.

Megpróbálod. Feldobod, s nézel utána. A Nap a szemedbe süt, alig látod. Csak száll felfelé. Már oda is van.

Újabb kavicsot veszel fel. Ez kissé háromszögletű, de mégis kerek. Nincsen éle. Ránézel a sétány melletti vízre. Beledobod. Érdekes cikk-cakkba siklik a vízen, majd eltűnik. Lemerült.

Megint másikat veszel fel. Ez különös. Mintha könyv lapjai lennének. Nem is kavics színű, hanem kissé fekete. Inkább szürke. Néhol világosabb csíkok, mint a könyv lapjai.

Kódex…játszol a szóval: KŐDEX.

Megtartod. Zsebreteszed, majd megfeledkezel róla.

Tovább mégy megint rugdosva a kavicsokat. Mire hazaérsz, már látszik mit műveltek a kavicsok a cipőd orrán.

Nem baj, gondolod, majd egy kis kencével elfeded, mint arcodon a pattanásokat.

Bezuhansz a fotelbe. Valami tör. Kiveszed a zsebedből, és forgatod a kódex-kődex-et. Boldogság fut át rajtad, s nem érted mi ez?

Csupán egy kavics darab.