I. Lassan szállingózott a hó. Ádám éppen gyönyörködött benne, miközben a zöldre várt, hogy átmenjen a zebrán. Aztán elsötétült minden. Se kép, se hang. A kórházi ágyon ébredt fel. Minden fehér volt körülötte. Lassan rájött, ez nem a hópihék fehérsége. Az ápolónő nyitott be, akire kérdőn nézett.…

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen, az Üveghegyen túl volt az édesanyámnak egy naptára. Biztosan láttatok már ilyen naptárat, ahová minden napra be volt írva legalább egy, de inkább több név is. Na, az én édesanyámnak is ilyen naptára volt, azzal a különbséggel, hogy a…

A tenger minden látványát bevetette, hogy elcsábuljanak a fiatal szerelmesek. A Nap csillogott a vízen. A gondolás éppen háttal állt. Egy csók akár el is csattanhatna, nem látja senki sem, csak a halak a vízben, de ők némák maradnak. Már nem fiatalok. Csak fogták egymás kezét. Gyerekkori…

Lement a Tavernába, húzták az emlékei. Szeme nehezen szokta meg a sötétet. Leült ahhoz az asztalhoz, amelyik a törzshelye volt. Elgondolkodott. Akaratlanul is az elmúlt 70 év képei villantak fel előtte. Még mindig nem akarta elhinni, hogy egyedül maradt, hogy társ nélkül kell leélnie, ami még hátra…

A szertár legmagasabb polcán sorakoztak a futball labdák. Igen egyformák voltak, szakadtak, koszosak, szomorúak. Úgy középtájra furakodott melléjük egy vadonatúj, hófehér labda. Nem is érezte jól magát az öregek között. Először csak fészkelődött, majd fiatal hangján megszólalt: - Nem bírom a…

Szeretem az erdő csendjét. Bár ez a csend nem is igazi csend, hiszen a fák leveleinek susogása, s a madarak dalolása megtöri a szó szoros értelmében vett csendet. Talán ez a csend inkább a nyugalom…a befelé fordulás pillanata. Aztán itt van a zörgő avar. Nem tudsz nesztelenül járni az erőben.…

Sohasem féltem a pókoktól, de az az igazság, nálunk csak kis pókok voltak, olyan picik, hogy a körmöm akár táncparkett is lehetett volna nekik. Amikor beszélgetni akartak velem, szóba sem álltam velük. - Na, ne legyél ilyen undok, beképzelt! – szólalt meg egyszer egy ilyen kis pók takarítás…

Hol volt, hol nem volt, volt egy gyönyörű fekete cica, akit Mircinek hívtak. Naphosszat a vízparton sétált, és leste, hogy horgásznak az emberek. Egy vastag fűzfa alatt éldegélt, míg a fűzfa másik oldalán egy aranyos zsemle színű kutyuska lakott, aki a Morzsa névre hallgatott. Már régen eljöttek…

Csiripelnek a diófánaz ici-pici verebek,a fészekből ki épp az iméntmost először repültek.Szárnyuk végén van még egy szál halványsárga tollpihe,de a fáról a világra rálátnak már messzire.Röpködnek is szorgalmasan, hogy mindent megnézzenek,jobbra-balra kíváncsianröptükben betekintenek.Veréb mama inti…

Egyszer volt, hol nem volt, a világ másik végén, vagy innen, nem is tudom, de volt egy nagy-nagy fekete kalap. Olyan nagy volt, hogy egy hétig mentem, amíg körbe tudtam kerülni. A magassága meg akkora volt, hogy két nap, két éjjel néztem felfelé, mire megláttam a tetejét. - Ha én egyszer…