A vasúti síneken sétáltak kéz a kézben. A fiú 17 éves, a lány 15 volt.

A kora nyári napfényes délután csendben peregtek a percek. Vonat sem zakatolt, így nyugodtan sétálhattak, a fiú az egyik, a lány a másik sínen. Egyszer csak lelépett a fiú a sínről, a lány felé fordult, majd hirtelen megcsókolta. A lány visszacsókolt, majd riadtan pofonvágta a fiút, aki igencsak meglepődött, de nem reagált a pofonra. Visszalépett a sínre, megfogta a lány kezét és sétáltak tovább.

- Menjünk moziba – szólalt meg hosszú szünet után a fiú.

- Menjünk – mondta halkan a lány -, de előbb meg kell beszélni a nagymamával.

- Akkor beszéljük meg – mondta a fiú.

Nagymama száraz babot fejtett a gang lépcsőjén. Amikor meglátta a fiút, letette a tálat s betessékelte a házba. Nehezen határozták el, hogy megmondják, moziba szeretnének menni. Nagymama elmosolyodott, de rábólintott, hiszen tudta, nincs más választása, mindössze annyi volt a kikötése, hogy a délutáni előadásra menjenek.

A fiú és a lány elindult a mozi felé, ám útközben eszükbe jutott, mégse a délutáni előadásra  mennének, hanem az estire.

Visszamentek hát a nagymamához, mondván, nem kaptak jegyet a délutáni filmre, így inkább az estire mennének el.

- Rendben van – mondta nagymama-, de nekem is vegyetek jegyet.

Nem volt más választásuk, el kellett vinni a nagymamát is a moziba.

A mozi előcsarnokában nagy volt a tolongás, főleg a büfé előtt. A fiú vett egy-egy üveg bambit, s egy csomag selyemcukrot.

Csengettek. A tömeg lassan elfoglalta a helyét, ők is elindultak. Ám a számozott székeknél akadt egy kis gubanc, mert nagymama csak a középső széket választotta, jobbján, balján a fiatalokkal.

Így is jó, duzzogott magában a fiú is és a lány is. Ma sem emlékszenek rá, mi volt a film címe, a tartalmára meg pláne…s talán a n agymamát sem érdekelte, mert elég sűrűn elbóbiskolt. Ezt használta ki a két ifjú, s megfogva egymás kezét, szeműk  összevillant a sötétben

Hazafelé menve nagymama elől ment, a fiú és a lány kísérték, gyakran lemaradva, s csókolózva. Nem igen tetszett nekik a helyzet, de annyira kudarcnak se fogták fel ezt az estét. Ők akarták mindenáron az esti filmet…

Hazaérve, nagymama bement a házba, ráparancsolva a lányra, ne legyen sokáig a kapuban, mert nem ildomos. Törődtek is vele, mi ildomos, mi nem…

Hosszú órák teltek el, beszélgetve, csókolózva. A ház előtti gömbakácok leveleit tépdeste a lány, s a fiú egyik cigarettáról a másikra gyújtott.

Amikor feleszméltek, már hajnalodott. A fiú elköszönt, a lány bement a házba, hogy aludjon egy kicsit, de nem tudott. Izgatottan álmodozott az aznapi esti randevúról, a folytatásról, közös jövőjükről. Ám nagymama felébresztette álmodozásából, ráparancsolva: menjen ki az utcára és söpörje fel az akáclevelet és a cigarettacsikket, mert mit szólnak a szomszédok, járókelők, ha meglátják.

A lány immel-ámmal kiment söprögetni, mert azért a nagymama fenyegetése sem volt üres fecsegés, hiszen megígérte, nem találkozhat többet a fiúval.

Csodálatosan szép volt a nyár, a fiú és a lány nap, mint nap találkozott, sétált kéz a kézben a síneken. De bármilyen hosszú is, minden nyárnak vége van egyszer. A fiú a városba ment továbbtanulni, a lány is visszautazott a nagymamától a szüleihez, ám a kalandról hallgatott.

Még néha megkérdezte a nagymamát, mi történt a fiúval, aki szintén a nagymamától érdeklődött a lány után.

Azóta sok-sok év telt el, mindkettő élte a maga életét, a lány férjhez ment, a fiú megnősült,…de nem látták soha többé egymást.

S ez az első szerelem velem történt meg 1966 nyarán.

Fortepan 88980

Év: 1977

Orig: Urbán Tamás