Két perce még semmi bajom sem volt. Aztán egy rossz mozdulat, és már alig bírtam megmozdulni, becsípődött az a nyavalyás derekam. „Ez már nem derék, hanem nyomorék”, mondta mindig nagyanyám, és most jöttem rá, hogy igaza volt, és valószínű a hajlamot én is örököltem, mint annyi minden szépet és jót is tőle, de ezt nem kértem…

Bár az is lehet, hogy megfáztam, netán huzatot kaptam, de attól ugye nem a derék szokott fájni.

- Vegyél be egy aszpirint - ajánlotta drága gyermekem, akinek arcán az igazi sajnálat nyomatit véltem felfedezni.

- Én gyógyszert! – hüledeztem neki – te beteg vagy kisfiam…

- Te vagy a beteg-, mondta drága gyermekem

- Mikor láttál engem gyógyszert szedni?- mondtam a fájdalomtól eltorzult arccal.

Elgondolkodtam, most valóban be kellene venni egy fájdalomcsillapítót, netán kettőt, hármat? Na, nem! Azt már nem! Nem támogatom a gyógyszeripart, még a végén függő lennék, inkább meghalok.

Aztán átfutott az agyamon, ha most meghalok, akkor hogy élek 126 évig. Ugyanis ezt a mércét állítottam fel magamnak, bár az égiek még nem mondták rá az áment.

Hirtelen eszembe jutott, jó erős házi pálinka van az almáriumban, s a bútorokba kapaszkodva elvonszoltam magam odáig. Nehezen, de felnyúltam a literes üvegért, és nem is pohárból, mert egy pohárért elmenni újabb próbatétel lenne, és fájdalommal járna, hanem csak úgy az üvegből húztam egy jó nagyot.

Ez biztosan használni fog, elzsibbasztja minden porcikámat, és úgy fogok szárnyalni, mint a malac Weöres Sándor versében. Ja, nem, az szárnyat igéz a malacra, de ez most nem lényeges.

Visszaültem a számítógéphez. Míg mozdulatlan voltam, nem fájt a derekam, ám ahogy megmozdítottam a kezem, s leütöttem egy billentyűt, ismét belesajgott. Ennek fele sem tréfa, mikor fog ez elmúlni, hogy tudom befejezni a munkát, amit elkezdtem, egyre nehezebben tudtam lenyomni a billentyűket. Aztán már nem éreztem semmit csak zsibbadást. Átfutott az agyamon, most meg lebénulok? Megijedtem. Egyre jobban zsibbadtan, majd egyszer csak derengeni kezdett valami a pálinkagőzös fejembe, hát ő a bűnös, a pálinka.

Fel kellene dobnom magam ebből a zsibbadásból, s hirtelen meg is találtam a megoldást, főzök egy jó kávét. Az majd megdob egy kicsit, és senki sem fogja feltételezni rólam, hogy azért táltosodom meg ennyire, mert doppingolom magam.

Nehezen, de megtaláltam a kávéfőzőt, a kávét és sikerült…

Most szürcsölöm a finom kávét, kissé törökösen, de azt hiszem így egy gonddal az ebédet is megoldom…amúgy sem lenne erőm főzni a fenti egészségügyi okok miatt…

Ám a lényeg, hogy engedett a derékfájásom.

Az agysejtek folyamatosan elhalnak, bezzeg a zsírsejtek…!