Mi dobogtatja meg egy érző lelkű kamasz fiú szívét? Pár nappal a mohácsi vész után, 1976-ban mikor nyolcadikos voltam a sorrend nagyjából így festett: szép lányok, hangos rockzene és a motorok. A sör csak később jött…

Nem hiszem, hogy a hivatalos országos tanterv része lett volna, de a mi sulinkban a nyolcadikosoknak lehetett motorozni az iskolaudvaron. Amolyan kiterjesztése volt ez a politechnikának, avagy gyakorlati foglalkozásnak (mikor, hogyan hívták épp a tantárgyat). Nem tudok róla, hogy más sulikban is volt-e ilyen lehetőség… Talán csak az elszánt és motorokat kedvelő gyakorlati tanár bulizta ki, hogy a tanulóifjúság már az iskolában megtehesse első lépéseit a közúti közveszélyokozás irányába.

És mi imádtuk. No, nem a tanárt – bár őt is kedveltük -, a motorokat.

Eleinte csak a zárt udvaron „száguldozhattunk” körbe, de aztán, akinek sikerült letennie a vizsgát, az utcára is kimehetett. Milyen mások voltak a Ferencváros „vad és veszedelmes” mellékutcái motoron ülve! Az a hihetetlen forgalom! Akár negyedóránként is járt arra egy autó…

Akkoriban 14 éves kortól lehetett „jogosítványt” szerezni segédmotoros kerékpárra, avagy mopedre. Ez tulajdonképpen csak egyszerű kresz-vizsga volt. Hogy mennyire vették komolyan, arra tán jellemző, hogy egészen szerény képességű tanulók is le tudták tenni. Bár lehet, hogy az illető „szerény” képességű srácokat a kémia, vagy a biológia kicsit sem érdekelte, a motorozás viszont igen.

Ez volt az a szerencsés eset, mikor az iskola valóban az életre nevelt…

A benzin olcsó volt, a csühögő alig fogyasztott valamit, igaz az ára… A Keravill-boltokban 3970 forintba került egy Riga 4, szovjet gyártmányú moped a hetvenes évek első felében. Ez elég komoly pénznek számított akkoriban, de nem volt elérhetetlenül nagy összeg. Bárki, akár egy kisdiák is összeszedhetett ennyit. Nyári meló, némi takarékoskodás, kis szülői segítség és a nebuló máris álmai kétkerekűjének nyergébe pattanhatott. Akár bukósisak nélkül is, mert kismotorra még az sem volt kötelező.

Az ismerős srácok közül sokan motoroztak. Nekem nem volt mopedem, legfeljebb akkor mentem pár kört, ha valakitől kölcsönkaptam. Estem is motorral, mint minden motoros, de nagyobb balesetre nem emlékszem. Tán óvatosak voltunk, vagy a forgalom volt kisebb, esetleg csak szerencsénk volt, tudja a bánat.

És persze lehetett a motort tuningolni, hogy jobban nézzen ki, esetleg kicsit nőjön a teljesítménye is. Vagy csak azért, hogy hangosabb legyen. Volt, aki nagyon szerette kerregtetni. Ahogy kakas kukorékol az udvaron…

Nagy csoda volt a motor, a motorozás. A „száguldás”, ahogy az arcunkba ver a szél, ahogy hosszú hajunk lobogtatja… És persze az sem volt utolsó szempont, hogy jól fel lehetett vágni vele a lányok előtt, hogy micsoda nagyszerű, kemény fickók vagyunk.

Első kép: AJS típusú angol motorkerékpár.
Fortepan 26130
Év: 1930
Orig: Fortepan

Második kép: Riga-12 moped.
Fortepan 14025
Év: 1976
Orig: Erky-Nagy Tibor