Szervusztok, gyerekek! Remélem, ágyban vagytok már. Ma az uzsoráról meg a kamatról mondok nektek mesét!

Épülő, szépülő új világunkban, mikor dübörög a gazdaság, és úgy élünk, mint még sosem, érdemes néha egy-egy pillantás vetni a szörnyűséges múltba: hogyan fosztották ki cseles hitelezők a föld egyszerű népét. Hogyan s mitől szenvedtek akkor a szegények, elnyomorítottak és megalázottak. A fejlett világ szabadságjogai és törvényes védelme még nem illette meg a korának nyűgjeitől szenvedő polgárt. Hiszen lövésük sem volt a szabadságjogokról, meg a törvényes védelemről. Csak próbálkozgattak, a maguk szerény eszközeivel.

Vegyük például a hitelek és kamatok roppant fontos kérdését… Mert nap, mint nap hallani, hogy a hitel a gazdaság alapja… Nézzük, hogyan óvták anno az egyszerű – és pénzügyekben nem is mindig járatos polgárt -, attól, hogy belesétáljon mindenféle gyanús hitelügyletekbe, amiknek következményeit akár egy életen át nyögheti.

Hasznos néha maradi fafejként a múltba révedni…

Magyarországon a kamatokat 1868-tól nem korlátozták, de 1877-ben bevezették a 8%-os kamatmaximumot. Félreértések elkerülése végett, valamint, mert pénzügyleteknél ez így szokás, kiírom betűvel is: nyolc százalékos maximális kamatot. Ennek garanciájaként, 1883-ban született meg az első „uzsoráról és káros hitelügyletekről” szóló törvény. Értelmében fél évtől egy évig terjedő börtönbüntetéssel és pénzbüntetéssel sújthatták az uzsorakölcsönök folyósítóit.

Ez úgy értendő – magyarázom leginkább magamnak, mert a pénzügyekben különösen gyenge vagyok -, hogy aki a törvényben meghatározott nyolc százalékos kamatnál magasabbat kért, számíthatott rá, hogy sittre vágják. Aki pedig trükkös szerződésekkel, félrevezető módon tette ezt, az akár két éves fogházbüntetésre és 4000 forintos pénzbüntetésre számíthatott. Csak az összehasonítás kedvéért: 4000 forint akkoriban megfelelt egy teljes évi – igen jó – fizetésnek.

Mikor erről olvastam az interneten, elégedetten csettintettem. Ez igen! Mi magyarok már a sötét múltban, a távoli XIX. században törődtünk egymással! A szegény paraszttal, akinek egy-egy nehezebb, rosszabb időjárású év után bizony vetőmagra, de olykor még élelmiszerre is hitelt kellett felvennie. Védtük a csóró iparost, hogy műhelyének fejlesztése ne hajszolja olyan adósságspirálba, amiből sose tud kijönni. Még a szimpla naplopókat is óvtuk, nem véletlenül volt gyakori felirat a korabeli kocsmahivatalokban: „Hitelt nem adok, mert haragot nem akarok.”

A sok olvasásba belefáradva, kitaláltam érdekes játékot. Javaslom, kedves gyerekek, egyszer próbáljátok, mert igen tanulságos eredményre fog jutni.

Roppant egyszerű a játék, beírtam kedvenc internetes keresőmbe a következő három szót: „bank hitel ajánlatok”. És végigpróbálgattam a feldobott válaszokat. Hol, mekkora kamatra adnak manapság – a modern, felvilágosodott és polgárosult világban – hitelt.

Gondolom, igen keveseknek szerzek meglepetést azzal, hogy szinte valamennyi hitelajánlat törvénybe ütközne, ha még mindig hatályban lenne szépapáink 1877-es törvénye a maximális kérhető kamatról.

De azóta sokat fejlődött a tudomány, a gazdaság és a legfőképpen a kamatok. A régi tévelygéseknek vége s előttünk a szép, új világ.

Aludjatok jól, álmodjatok szépeket!

És vegyetek fel sok hitelt!