- Vannak az életben nagy igazságok – magyarázta Müzli, Kupakő hivatásos falubolondja. – Például az, hogy az embernek gondolni kell a jövőjére. Meg előtakarékoskodni a nyugdíjas éveire. Csak nekem már kicsit későn szóltak. Már majd harminc éve vagyok nyugdíjas. Anno meg fel se merült ez a remek ötlet.

- És? Csak nem mondod, hogy nem voltál előrelátó és semmit sem tettél félre?

- Mi a bánatból tudtam volna én bármit is félretenni? Akkoriban a tanárok nem kerestek valami sokat… Hej, ha ma taníthatnék… Lenne mit! Mert én öntudatos polgár vagyok!

- Te? Ezt először hallom!

- Mi az, hogy! Adj egy cigarettát!

Odakínáltam neki a dobozt! Vett egy szálat, rágyújtott és előhúzott a zsebéből egy laposüveget. Kortyintott a kerítésszaggatóan büdös pálinkából és folytatta a nevelésemet.

- Látod? Az öntudatos nyugdíjas polgár iszik. És dohányzik. Mert a bagózás lassan, de biztosan öl. Az interneten olvastam a kérdést, egy egészen nyeretlen kétéves tette fel: miért isznak és dohányoznak a szegények, ha nem engedhetik meg maguknak.

- Tényleg, miért is?

- Mert jó hazafiak! Tudják, hogy a dohányáru és szeszfélék magas adói gazdagítják az államot, a közösséget. Önfeláldozón megtesznek mindent a köz javáért! Köszönet illetné meg őket ezért és nem kritika! Arról már nem is beszélve, hogy a bagósok hamarabb halnak, pláne ha még alkoholisták is!

- De egy vagyonba kerül a gyógykezelésük! És azt a társadalombiztosítás fizeti!

- Látszik, hogy a nagy rohangálásaid közben valahol otthagytad az eszed! Szerinted mi az kóstál kevesebbet: Az egy éves gyógykezelés, aminek a végén úgyis leteszi a lapátot a páciens, vagy harminc évnyi folyamatos nyugdíjkifizetés? Ha akkora nagy matekos vagy, amilyennek hazudod magad, könnyen utánaszámolhatsz!

- Ez színtiszta demagógia, Müzli!

- Mit vagy úgy meglepve? Élenjáró demagóg demokrata vagyok. Semmi szükség improduktív polgárokra, akik semmi hasznot nem hajtanak! Ezért is dohányzom, iszom, és szedem a gyógyszereim, amiknek annyi a mellékhatása, hogy, ha egy kevéssé edzett patkány megszagolja valamelyiket, rögtön feldobja a pracliját! Még drogoznék is, ha nem lenne törvénytelen!

- Ne mondj ilyeneket. Senki nem akarja, hogy ilyeneket csinálj…

- De! Én! Mert értem az idők szavát! Semmi szükség a magamfajta léhűtőkre, akik csak a napot lopják! Még a reklámok se nekünk szólnak! Majd megtudod te is…

- Én se tartozom a reklámok célközönségébe. Kiöregedtem már abból…

- És ki is szegényedtél. Viszont még tudsz melózni. Ezért is kéne leszoknod a cigarettáról! Nehogy már lebetegedj, és táppénzre kelljem menned! Az viszont nagyon dicséretes, hogy nem piálsz már. Majd nyugdíjba vonulásodkor kell visszaszoknod, kőkeményen, hogy a társadalom ne fecsérelje rád az erőforrásait. Meg, hogy el tudj feledkezni erről a nyomorult córeszről… Dupla haszon!

- Müzli! Nem szoktál te ennyire keseregni!

- Most épp sírva vigadok. Szokása ez a magyarnak. Túléltem, háborút, forradalmat, rendszerek jöttek, rendszerek mentek... Én is mentem, tönkre. Többször is. És most azt kell hallgatnom, hogy mindenért én vagyok a hibás, mert nem voltam elég takarékos… Velem egyébként is ráfaragtak, mert fogyasztom a jövedéki termékeket tiszta erőből, de még mindig nem vitt el az ördög!

- Majd el fog, az ilyen beszédért…

- Na és? Tartózkodik a pokolban jó néhány multimilliárdos, meg politikus, akiket szeretnék pofán vágni! Csak szívességet tesz az öreg ördög, ha elragad hozzájuk!