Miszter P. C. nyújtózott egy nagyot, és bekapcsolta a számítógépet. Nem kellett messzire menjen, hiszen az este is, mint mindig előtte aludt el. Felkiabált a feleségének, aki ugyanolyan álmosan támolygott le az emeleti hálószobából:

- Hozod már azt a rohadt kávét? – ám az asszony álmosan visszaszólt.

- Mindjárt, csak nem daráltad le az este. Te, mit gondolsz, meg lehet főzni szemesen is, elvégre a bablevesbe is egészben főzik meg…

- Hülye, naccsága – kiabálta miszter P.C és böngészni kezdte a híreket…

Az asszony sehogyan sem boldogult a kávédarálóval, s már bánta, hogy nem őrölt kávét vásároltak. Mérgesen szólt oda urának:

- Nem néznéd meg a neten, mit kell ezzel a szarral csinálni?

- Oldd meg magad! - dünnyögte miszter P.C, és tovább böngészett.

Hirtelen odakiáltott asszonyának:

- Nézd, itt van feketén fehéren, hogy már tabletta formájában is lehet koffeint kapni.

- Akkor mért nem azt vettél, most nem kínlódnék ezzel a rohadt kávédarálóval- mondta unottan

Majd gondolt egyet, mivel tudta, hogy ifjú férjurát nem tudja kirobbantani a gép mellől, felöltözött, hogy átmenjen a boltba őrölt kávét venni.

Amikor a boltba ért, látta, hogy a boltos hölgy éppen kávét főz, s merészen megkérte, főzzön neki is két adaggal, vagy inkább mindjárt néggyel, mert az ura majd délután is akar kávézni.

A boltos lefőzte, kis poharakba rakta a kávékat, amit az asszony alig bírt hazavinni, sütötte ujjait a forró kávé. Ám mire hazaért, egy kicsit meghűlt.

- Mi a szart hoztál?! – köpte ki a langyos kávét miszter P.C… az asszony kiment a konyhába, bekapcsolta a mikrót, és felforrósította a friss kávét. Szerencsére a mikróhoz még értett, ezt nem kellett megnézni a neten, amúgy se engedte volna az ura, hogy a számítógép elé üljön.

Miszter P.C. csak szürcsölte a kávét, s maga elé bámult. Meghatva gondolt az esküvőjük napjára. Micsoda Istenség ez a nő, nézte, és testét remegés futotta át…

-  Amíg megiszod a kávéd, hadd nézzem meg az emailjeimet

- Majd holnap kisanyám -, mondta miszter P.C. és elkapta az asszonyt egy fordulóra. Fiatal házasok voltak, éppen nászúton, kettecskén, illetve hármacskán, mert a számítógép erősen része volt életüknek, elvégre a neten ismerkedtek meg, s ha lehetett volna a boldogító igent is előtte mondták volna ki, nem az anyakönyvvezető előtt. Sokra tartották e szerkentyűt, kár, hogy itt csak egy van belőle…

Az asszony felvette a fürdőruhát, és ki akart feküdni a teraszra napozni, ha már a számítógép elé nem ülhet, ám férjura rögtön rámordult:

- Mi van, nem akarsz ebédet főzni?

- Nem jut eszembe semmi, majd ha odaérsz, nézd meg a neten, milyen receptek vannak, csak valami könnyű legyen, mert nem akarok sem elhízni, sem egész nap a konyhában rohadni!

- Bízd rám! – morgott valamit miszter P.C.- és tovább szörfözött… Ám az asszony nem várta meg, hogy megkeresse a receptet, lement a tengerpartra, elvégre nászúton vannak, a következő 50 évben majd ráér főzni

Késő délután jött fel a parti homokról, kissé leégve, és a finom vajat kereste a hűtőben, hogy bekenje égett bőrét… ám hiába, mert miszter P. C. befalta a maradék száraz kenyérrel együtt, amit még a kosárban talált.

Megint le kell mennem a boltba, dünnyögte, és már bánta, hogy feljött a partról.

Így ment ez egész nyáron, őrülten szerették egymást, gyakran összeölelkeztek, de a számítógép mindig közöttük volt.

S hogy a nyár elmúlóban, s a tengert is lássák néha, miszter P. C. kivitte a teraszra a számítógépet. Napokig ott szörfözött, s csak egy két percre ment le a vízre,  asszonya kihasználva, hogy nincs a gépen, mellé ült, s most ő szörfözött…

Aztán vége lett a nyárnak. Nézték még, ahogy a hajók elúsznak a kikötőben. A parton törpe pálmafák meredeztek, s az íróasztalra hosszú ökörnyál fonódott…

Kép: Horváth Bence