Csöngettek. Ilona gyorsan leszaladt kaput nyitni -, már amennyire majd nyolcvan éves kora engedte szaladni. Nyílt az ajtó, s Balázs bácsi állt a kapuban.

- Jó reggelt Kedvesem - s nyújtotta Ilonának az egy szál virágot.

- Jöjjön fel - mondta Ilona, s együtt lépegettek lassan fel az emeletre.

- Teszem fel a kávét…

- Köszönöm Kedvesem-, s már vette is elő kicsinyke noteszét, melyben a mai verset írta, s hozta el a szeretett asszonynak.

Míg Balázs bácsi a verset olvasta, Ilona könnyes szemmel nézte a kedves öregembert, akiről még nem is gondolta, hogy élete alkonyán fényt hozhat az életébe.

Az elhangzott vers után pár percig csendben maradtak, nézték az ablak előtt elsuhanó érdekes alakú felhőket. Közben megszólalt a kakukkos óra.

- Mennem kell – állt fel Balázs bácsi, s nehezen az ajtóhoz ballagott, s egy csókot adott Ilona homlokára.

- Majd jövök – mondta

- Igen, ebédre várom. Mit főzzek?

- Amit gondol, Kedvesem, én mindent szeretek, csak ne legyen túl sós- s azzal leballagott két emelet magasból, lassan óvatosan lépkedve a lépcsőkön.

Ilona még pár percig utána nézett, s aztán befordulva Petőfi módjára a konyhára… s hozzáfogott az ebéd elkészítéséhez.

A csirkemell-filé lassan sült, enyhén fűszeresen, s a saláta is perceken belül elkészült. Következett a különlegesség a Polenta. A forró sós vízbe beleszórt kukoricadara gyorsan összeállt, s apró galuskákat szaggatott belőle, s gőz fölé engedte. Otthon így szokták…és az ember végigviszi egész életén, amit otthonról hozott.

Delet harangoztak éppen, amikor megszólalt a csengő, s ki is lehetet volna más, mint a drága, szeretett Balázs bácsi. Most nem ünneplőben, csak egyszerű utcai ruhában, s felpakoltan, éppen a kertjéből

- Miért cipekedik? – pörölt vele édesen Ilona.

- Magának hoztam, friss, ilyet a piacon sem kap.

- Tudom-, nyugtázta Ilona, s máris küldte kezet mosni imádott kis öregjét, miközben kipakolt a régi-régi fűzfa garabolyból, s asztalhoz ültek…

Csendesen ettek, szó sem volt közöttük, de Balázs bácsi mosollyal nyugtázta Ilona kulináris tudományát.

Már a nap elbújt a teraszról, kicsit hűvösebb levegő fogadta őket, s a halk kora délutánban boldogan kavarták kávéjukat…

Kép: Fortepan 85023 (részlet)
Évszám: 1978
Orig: Erdei Katalin