FÉRFI. A nő kezét nézte, ahogy kavarta a kávét. Szép körmei elárulták, nem végez fizikai munkát. Bár nem volt lakkozott, s nem műköröm. Gyűrű sem csillogott ujján.

Ennyit állapított meg az első randevún. S azt hogy a nő már nem fiatal, de még jól néz ki…

Milyen lehetett fiatal korában, morfondírozott, amikor már hazafele tartott. Halk zene szólt az autóban, de most nem a lágy zene érdekelte: A NŐ…

Vajon találkozik még egyszer vele, s a nő mit gondol róla?

NŐ: Boldogan kerülgette a tócsákat a járdán, de most nem bosszantotta. Mintha nem is a járdán lépkedne, hanem pár centivel fölötte. Kit érdekel a tócsa, pont most, amikor úgy érzi megtalálta álmai lovagját. Valóban megtalálta volna? Hisz csak ma találkoztak először, s abban reménykedik, nem utoljára…

FÉRFI: Megérkezett a kapuhoz, de nem tudott kiszállni. Még hatása alatt volt a délutáni eseménynek, s csak még egy pár percig egyedül akart lenni Vele, mert teljesen maga előtt látta, még akkor is, amikor az anyja kiszedte neki a levest…

- Tán nem ízlik-, mordult rá, mikor látta, hogy a levegőben megállt kanál fölött révedezik.

NŐ: Már a vasárnapra gondolt, amikorra újabb randevút beszéltek meg, De soká lesz vasárnap, még csak péntek van. Nagymamától hallotta, hogy régen nem volt szabad pénteken randevúzni. Jó, hogy már nem érvényes ez a szokás.

Vajon Ő hazaért-e épségben? A kocsi veszélyes üzem. Elhessegette a gondolatot…miközben visszaidézte a délután perceit…

FÉRFI: Nehezen aludt el. A NŐ ott lebegett előtte. Megéri ennyi álmatlan percet rápazarolni, majd elszégyellte magát, hogyan tudnak ilyen gondolatok megfoganni fejében…Igen, talán… talán ez most bejön…Annyit csalódott életében, nem engedheti ezt meg magának. Eddig minden nőt elítélt, megítélt, de senki sem volt ilyen hatással rá…

Vasárnap:

NŐ: Tipegett vékony piros ruhájában. Mily rég volt, mikor még ilyen lelkesen készült egy randevúra. Vajon eljön? S e két nap alatt mi történt Vele? S ha nem jön el? De… de eljön, nem tehet ilyet! Sóvárogva nézte a helyet, amit megbeszéltek.

FÉRFI: Végre elindult az az átkozott autó, csak úgy pöfögte ki a füstöt. Majd távolabb állítja le. S a NŐ elé sietett.  Ki mosolyogva várta már a megbeszélt helyen. Nem tudta eldönteni hova is vigye…

Ketten: sétáltak a Duna parton…és csendesen folyt medrében a folyó…

Kép: Fortepan 28502 (részlet)
Évszám: 1939
Orig: Fortepan