Az eső szemerkélni kezdett a kora reggeli órákban, ahogy az erdei útra kanyarodtunk. Egyébként csend, szélcsend fogadott, amikor a nemrég épült szép piros erdei iskola előtt kiszálltunk. 

Még csak néhányan álldogáltak, várták a többieket. A felhők oszlani kezdtek, s a nap is előbújt rejtekhelyéről. A madarak pedig örömódát énekeltek.

Talán az összegyűlt gyerekseregnek szólt, vagy csak az előbújt nap ihlette meg őket.

A szülők csodálkozva nézték a gyerekeket. Azt méregették, ki mekkorát nőtt a tavalyi tábor óta.

A gyerekek is örültek egymásnak. s főleg annak – már a nagyobbak -, hogy vége az iskolának, itt a VAKÁCIÓ.

Cseppet sem zavarta őket, hogy ez is iskola, csak tavasztól őszig van nyitva. A kisebbek szerint az a jó, hogy itt apa és anya is velük lehet. Bár vannak, akik nappal dolgoznak, csak estére térnek meg csemetéjükhöz, ám napközben rengeteg a program, s az idő gyorsan telik.

Ilyenkor egy táborvezető van velük, s indulnak felfedező útra.

Az erdőn a csend ilyenkor megszűnik, az ott lakók nem is örülnek neki, de a gyorsan átvonuló gyerekzsivaj után megint az állatoké az terep.

Korhadt, kidőlt fák mellett visz az út, s az fogalmazódik bennem, miért nem szedik össze ezeket, s hány szegény ember télirevalója lenne belőle.

- De nem ilyen egyszerű a helyzet – mondja a táborvezető.

A természet ökológiájának megőrzése ezt. A korhadt fákban különleges bogár- és növényfajok élnek. Ezeket elpusztítanánk.

- Nézz ide – hív az egyik fához – nyüzsgő hangyák, és kicsit nagyobb, számomra ismeretlen bogarak rohangálnak, látom, hogy megzavartuk őket…

Tovább megyünk. Az út melletti levelek alatt apró gyíkocskák slisszannak el fürgén, nem is törődve velünk.

A gyerekek már két-háromszáz méterre jártak előttünk. Iparkodunk utánuk, mert már egy kicsit szürkül, s jó lenne együtt tartani a csapatot.

Visszaérve a táborba, az udvaron hatalmas tábortűzhöz készített ágak, vékonyabb farönköket rakott össze a gondnok.

Vacsora után meggyújtjuk. Száll a szikra, pattog az égő gally, s mi pedig teliénekeltük az erdő éjjeli csendjét is…eszembe jutnak az úttörő évek tábortüzei…Valahonnan egy gitár is előkerült…a levegő lehűlt, a tűz is egyszer csak elhamvad. Mi is nyugovóra térünk, holnap új kalandok várnak ránk a kenuzás, holnapután pedig a kalandpark…

Kép: Fortepan 28232
Évszám: 1979
Orig: Umann Kornél