A minap fájós hátammal kerestem fel az orvosomat… Végigvizsgált, majd egy pontra mutatva csak annyit mondott: 

- Gerinc… 

- Igen, doktor úr, nekünk még van…

Aztán egy újabb vizsgálatra adott beutalót, melyet körülbelül három hónap múlva meg is ejtettek. Visszavíve a leletem, az orvos ráncolt homlokkal kérdezte:

- Mondták már magának, hogy rosszcsont?

- Igen doktor úr, anyám gyerekkoromban sokszor mondta, de sosem vettem komolyan.

- Pedig ezt komolyan kell venni! Magának porceláncsontja van.

Mielőtt megörültem volna gazdagságomnak, és azon tanakodnék, hogy Herendi vagy Hollóházi porcelán, a doki felrázott örömömből.

- Tudja, mit jelent a porceláncsont? Azt hogy bármelyik pillanatban eltörhet, akár ha csak a falhoz is ér a karja…

Akkor majd nem megyek közel a falhoz, gondoltam, ám a doki tovább vizsgálódott, ezúttal a tüdőleletem vette górcső alá.

- Ha adhatnék egy jó tanácsot, sürgősen szokjon le a dohányzásról! – mondta.

- Ezt könnyen megígérhetem doktor úr, mert még életemben nem dohányoztam.

Hümmögött, miközben úgy állt meg mellettem, hogy köpenye zsebe szemmagasságban legyen, biztosan hálapénzt várt. Ám én beteges hajlamot éreztem, hogy a zsebében lapuló tízezresek közül kiemeljek egyet, amúgy nyugdíj kiegészítésként. Bizonyára belelátott gondolataimban, mert átment az asztal túloldalára, ahol az asszisztensnő szorgalmasan jegyzetelt.

Később folytatta a vizsgálatot, és a lábam volt a célpont. A térdhajlatomhoz érve egy csomót tapintott, és odaszólt az asszisztensnek:

- Kriszta…

Szétnéztem a szobában, hogy kinek szólt, mert a benn lévő asszisztenst Évának hívják, rákérdeztem:

- Mit mondott doktor úr?

- Azt, hogy Kriszta…

Megijedtem… tudni lehet, hogy idősebb korban megereszkednek, el- és lecsúsznak az ember egyes testrészei, de hogy AZ és pont ODA csússzon le, és nekem ott kelljen kihordani, aggasztó!… Meg is kérdeztem a dokit:

- Tessék mondani, biztos abban, hogy lány lesz?

- Miféle lány?- kapta fel a fejét.

- Hát maga mondta, hogy Kriszta…

- Nem, én azt mondtam, hogy CISZTA, maga még süket is! Írok egy beutalót a fülészetre.

Azonnal át is mentem a klinika ambulaciájára, ahol elég sokan voltak, fiatal hölgyek, kisebb-nagyobb pocakkal. Egyetlen egy szék volt üres, leültem. Velem szemben két kínai kismama ferde szemmel nézett, biztosan szerettek volna ők is leülni. Ám úgy voltam vele, ha Kínától idáig el tudtak jönni, még egy pár percig csak bírnak állni. Aztán az asszisztens beszedte a beutalókat, az enyémet nevetve adta vissza:

- Nénikém, magának a szemészetre is el kell menni, mert ide az van írva FÜLÉSZET, ez pedig a szülészet.

Át is mentem azonnal a fülészetre, mielőtt megint valami baromságot csinálok. Szerencsém volt, mert ott meg délután kezdődött a rendelés. Legalább valami jó is van ebben a betegeskedésben, ma nem kell otthon fűtenem, itt ülhetek a jó meleg váróban. Azért egyszer csak beszólítottak. Mindenféle hangot, sípolást, dobolást játszottak a fülembe, amit egy fülhallgatón keresztül hallhattam, de nekem nem tetszett ez a koncert, ráadásul fel sem ismertem egyik együttest sem. Végül megkegyelmeztek, és nem kellett tovább hallgatnom ezt a különös muzsikát, de annyit közölt velem a doki, hogy hallókészülékre van szükségem. Most aztán tényleg megijedtem. Így is nagy füleim vannak, ha ráteszik a készüléket, mindenki elefántnak fog hinni, igaz a tömegem már meg van hozzá. Ám a technika sokkal kegyesebb, csupán egy borsószem nagyságú készüléket talált ki, és most már mindent hallok. Így hát első utam a húsvéti nagymisére vezetett, ahol éppen annak lehettem tanúja, hogy Mariska és Rozi néni rózsa fűzér morzsolás közben kiről is pletykál. Ha így halad, lehet, hogy az FBI fog alkalmazni.

Most már csak a szemvizsgálat van hátra, de ehhez közönség segítségre van szükségem… ja, hogy ez nem a legyen ön is milliomos játék? Azért valaki mondja meg, merre van a szemészet!

Kép: Fortepan 109966
Évszám: 1960
Orig: Bauer Sándor