Szeptember elseje, fél nyolc van. Ülök az ágy szélén, s eszembe jut, hogy régen ilyenkor már indultunk az iskolába. 

Akkor még nem volt az első napon tanítás, csak ismerkedtünk, beszélgettünk, felelevenítettük nyári élményeinket. Nekünk még voltak.

A nyár legtöbbször a határban ért bennünket. Vagy a szüleink, nagyszüleink földjén, vagy egy vízparti legelőn, amikor saját teheneinket legeltettük. Ha egyedül voltunk, társunk volt a könyv. Nyáron ki lehetett olvasni a kötelező, és sokszor a nem kötelező olvasmányokat is. Gyarapítottuk tudásunkat.

Nem volt televízió, internet, hanem csodálatos szép, vagy éppen agyonolvasott, szakadt lapokkal tűzdelt könyvek. És nyár végére rettenetesen okosok lettünk. Akár az űrbe is repülhettünk volna, vagy megtudtuk, hogy mi Svambránia nagy titka. Csak mi tudtuk, te ne keresd a térképen, mert úgysem találod meg.

Néha a határba vittek bennünket, főleg aratáskor, amikor kötelet terítettünk…vagy nagyobb korunkban kapáltuk a kukoricát, hogy a felhizlalt malackát majdan levágva, finom kolbászt ehessünk. Vagy ha eladták, akkor az árán kiscsizmát kaptunk, ami jó meleg volt.

Megittam reggeli kávémat, miközben kibámultam az ablakon. A gyerek sereg nevetve, némelyek kullogva, hatalmas iskolatáskákkal a hátukon indultak az első napon. Az évnyitó már tegnap megvolt, így még azt az egy nap élményt is elvették tőlük, hogy lazíthassanak még egy utolsót, és az elsősök pedig megismerkedjenek egymással.

Kép: Dunakeszi, Táncsics Mihály utca 4., Római Katolikus Elemi Fiúiskola és Leányiskola (ma Szent István Általános Iskola).
Fortepan 29633
Évszám: 1938
Orig: Kölcsey Ferenc Dunakeszi Városi Könyvtár / Petanovits fényképek