Még mielőtt bárki az értelmező szótárhoz nyúlna, megkérem, ne tegye, mert ez a szó nincs benne. Ez az én tapasztalataim szüleménye. Mindjárt elmondom. 

Már az óvodás gyerekek között is meglelhető. Levesz a polcról egy könyvet, forgatja, visszateszi, levesz egy másikat, s ezt addig ismétli, amíg olyan könyv nem kerül a kezébe, amiben csak képek vannak. Lapozgatja, forgatja, nézegeti, nassol belőle.

Néha hümmög vagy mormog magában, beszél a képen lévő bogarakhoz, állatokhoz.

A nagyobb gyerekek már tudatosan bogarásznak a könyvek között, van, akit a tudomány, van, akit a technika érdekel. Lapozgatnak, ízlelgetik a tudomány vívmányait, barátkoznak az ezzel járó csodákkal. Nassolgatnak.

Az ifjak már idézetet, bölcsességeket, sziporkákat keresnek, hogy elbűvöljék a kiszemelt lényt, akit kiválasztottak maguknak, egyszóval, ízlelgetik a szerelmet, néha lelkileg, néha meg tudományosan, de mindenképpen ők is nassolnak.

Vannak, akik a TV előtt nassolnak, s a végén már nem is a filmet, az eseményeket figyelik, hanem azt, hogy majd kipukkadnak, pedig még van a tasakban, a tányéron, a tálcán, s addig innen fel nem állnak, míg mindennel tele nem zabálják magukat…

Aztán itt van a szó szerinti nassolás, amikor apró finom sütemények kerülnek elénk egy - egy műsor vagy kiállítás alkalmával.

Az, aki kiállít, megvendégel bennünket azzal a kissé jó értelemben vett hátsó szándékkal, hogy amíg abrakolgatunk, megvitatjuk a művészetét, s eközben begyűjtheti a dicséreteket is. Eddig ez a legegészségesebb nassolás…időt szakítunk ez által egy kis csevegésre…

Még mindig van egy másik műfaja a nassolásnak, ez az öltözködés. Nem egy rendezvény, kiállítás után, főleg a neves festők feleségei különböző toalettekben jelennek meg, mely természetesen csak a legújabb divatot képviseli, és el is kell dicsekedni a konkurenciának – itt a másik festő feleségét értem-, hogy ő ezt a ruhát csakis erre az alkalomra vette, milyen drága volt, és most van rajta először. Érdekel is valakit a művészet, a képek, festmények? Ők otthon úgyis látják takarítás közben, már aki maga takarít, és nem alkalmaz bejárónőt.

Villog a hosszú, zsabós, habos, türkiz, lila és ibolyántúli, óalmazöld színekben, hadd pukkadjon meg az, aki nem találta meg a neki megfelelő ruha költeményt.

Ő pedig boldog, hogy övé a legszebb, legdrágább ruha, mert neki jár mindez a felsőbbrendűségéért…

Aztán irány a megrakott asztal, mert otthon nem jut ilyen finom falatokhoz, mert nem tud sütni, egyéb hideg konyhai alkotmányokat kreálni. De azért falatozás közben még nézi a másik ruháját, s kárörvendően sajnálkozik, ha azt látja, hogy a másik esetleg leette a legújabb, legdrágább göncét. Mert innentől kezdve csak gönc lesz, többé nem veszi fel, a férje következő kiállítására vesz majd egy újabbat, szebbet, amivel ismét pukkaszthat…

Aztán itt van az a fajta kultúr-nassoló, aki pakol, mondván, hogy az otthoniak is részesüljenek egy kis jóban, ő önzetlenül gondol rájuk.

De mi ebben az önzetlenség. Mert az, akire gondolnak, az is eljöhetett volna, megtisztelhette volna az ünnepeltet, mert valljuk be, csak annak dukál a sok apró finomságból, aki meg is nézi, miért is jár az a kis finomság.

Egy alkalommal egy főzőcske műsor felvételen tapasztaltam meg egy nagyon ordító nassolási formát: sajnos kevesen voltunk, bár az előadók, a vendéglátók több emberre készültek, de a hangulat jó volt. Sokat tanultunk. Amikor elkészült az étel, és tálaltak, egy vendég elővette a mobiltelefonját, s megizente a kedves rokonoknak, barátoknak, gyorsan jöjjenek, mert itt rengeteg kaja van, és nincs, aki elfogyassza. Na, ez már kiütötte nálam is a biztosítékot… ez már súrolta a pofátlanság határát.

Ha az előadóknak nem fogy el a muníció, majd gondoskodnak róla, hogy mi legyen vele, de az, aki nem hallgatta, nem nézte végig, mi hogyan készül, s nem drukkol a sikeréért, az a végén a kóstolóra milyen jogon jön…!

Ezeket a jelenségeket saját rendezvényeinken is megfigyeltem. Aztán arra a következtetésre jutottam, hogy nem szolgálunk fel süteményeket, nem kell a nass, csak a kultúra.

S egyszer csak azt vettem észre, hogy elfogytak az érdeklődők… de aki maradt, azt legalább nem a nass, hanem a kultúra is érdekelte… s ez a legfontosabb.

Kép: Fortepan 15162
Évszám: 1914
Orig: Saly Noémi