Órák óta egyedül bolyongott az utcán. 

Eltűnt a táskája, benne az iratokkal, a retúrjeggyel, s a nyaralásra szánt pénzzel. Mi lesz most? Hogy fog hazajutni?

Nem tudja, hogy elájult, vagy csak megszunnyadt, de egy fiatal nő szólongatására eszmélt, aki minden tiltakozás ellenére bekísérte a házába. Orvost akart hívni hozzá, de biztosította róla, hogy nem beteg, csak az események vették le lábáról, elmesélte eltűnt táskája történetét.

A fiatal nő asztalhoz ültette, s csendesen ebédeltek. Kicsit röstellte is magát, hiszen kétszer is szedett a finom ételből.

Ebéd után helyet kapott a belső szobában, s elszunnyadt.

Amikor felébredt, egy pici lány állt előtte:

- Végre, hogy itt vagy nagymama! – kiáltotta a gyerek. Ő a meglepetéstől szólni sem tudott, miközben akaratlanul is magához ölelte a gyereket, s játszani kezdtek.

Később a fiatal nő elmesélte, hogy éppen egy éve halt meg az édesanyja, de még nem merték megmondani a gyereknek, s így mindenkiben az elveszett nagyit keresi.

Néhány nap múlva hazavitte őt a fiatalasszony, aki a kislányt is magával vitte.

- Én itt maradok a nagyinál – jelentette ki a kislány.

- Most nem lehet – mondta az anyja, de egy hét múlva is eljövünk…

Azóta sok év telt el, s az addig oly fájdalmasan magányos „nagyi” minden hétvégén találkozik velük.

Néha lelkiismeret furdalása van, hogy elfoglalja egy halott helyét, de aztán azzal vigasztalja magát, hogy mégiscsak szüksége van rá egy kislánynak…

Kép: Selmecbánya, Kossuth Lajos tér (ma Radničné námestie) a Szentháromság tér felé nézve. Jobbra a Szent Katalin-templom.
Fortepan 95997
Évszám: 1930
Orig: Schermann Ákos