Holnaptól talán én is lopok. Benyitok egyszerűen egy boltba. Nem nagyba, nem gazdag boltba, csak olyan szerényke élelmiszerbe. 

Leveszek a polcról egy zsömlét. Megállok a pultok között, s beleharapok egy jó nagyot. 

A boltos majd a gondolák közötti tükörből nézi, s azon töri a fejét, hogy hívja-e a személyzetet, netán a rendőrséget.

De nem.

Közelebb jön hozzám. Nem, még nem nyelem le az utolsó falatot, mert akkor letagadhatnám. Én kérem nem csináltam semmit!

Gonoszul megkérdem a boltost:

- Nem kér egy harapást!? – Nem válaszol. Farkasszemet nézünk, de már látom ez nem komoly. Már tudom, hogy nem fog megverni, nem visz be a raktárba megmotozni. Csak állunk és nézzük egymást, úgy igazából, szigorúan, farkasszemmel… De mégsem vagyunk igazán komolyak…

Lassan lép a boltos, de nem felém. Most ijedek meg igazán. Itt hagy engem egy utolsó falat zsömlével? Igazán nem szép tőle! Most mihez kezdek?

De csak a polchoz lép. Két zsömlét vesz le, az egyiket felém nyújtja, s leül mellém, mutatja, hogy üljek le én is, igen, ide a padlóra, s ő is enni kezd.

Moccanni sem tudok a meglepetéstől. Óráknak tűnő percek telnek el így, mire visszazökkenek a helyzetbe. Igen, helyzet van. Van egy helyzet, mely egyre szomorúbb lesz.

ELFOGYOTT ÖSSZESEN 3 ZSÖMLE! Ingyen.

Áldás kísérje útját, ki e gabonát megtermelte, aki lisztnek megőrölte, s a péknek, aki megsütötte!

- Holnap is nézzen be… - mosollyal búcsúzik a boltos – egy napon még én is szegény leszek!

Kép: Fortepan 119002 (részlet)
Évszám: 1958
Orig: FSZEK Budapest Gyűjtemény / Sándor György felvétele