Véget ért a harc
Megérkezett ma, kiért éveket vártál. S míg ő ott volt a vártán, te itthon tartottad a „frontot”, mert minden mindennek nekirontott…s maradt csupán az idő, mi mindent elrontott. Eltolódott életek, hosszú vágyak, érzések…feledések, csalások, s új szerelmek…majd vissza…visszavárni a Kedvest.
S jött egy délután, egy kora-este, mikor megleste az idő, merre mennek a hazatérők…
Már nem szólt bele, hagyta, hogy minden s mindenki a helyére kerüljön…
S jöttek új fények. Fel kell építeni a lerombolt életeket, s a lerombolt házakat, vágyakat, mely itt ragadt érzések sűrűje.
Újra tanulni élni, szeretni, s nem félni.
Véget ért a harc. S egy új harc kezdődik. Most már nem a másikat lelőni, a másikat szeretni, segíteni…ez a fő cél..s harcolni azért. mi a miénk…a tiéd, s az övéké…
Mindenkinek jut mindenből bőven. Mert véget ért a harc, a támadásokból elég lett.
Nézd az eget, mily szép, kék lett. S nézd a felhőket, s bármit beléjük képzelhetsz. Így építsd magadban a várat, hord el, ha kell a hegyet, s fejtsd meg a vágyad…
Mert véget ért a harc: s légy ELÉGEDETT.