Hangos a reggeli piac. Mostanában egyre több kofa folyamodik ahhoz, hogy valamilyen humoros formában reklámozza portékáját, s ez így van helyén. Én is szívesebben veszek olyan embertől árut, azon kívül, hogy nemcsak szép, de néhány szót is lehet váltani az árussal.

Ez az, amit nem lehet megtenni a szupermarketban.

Ám a minap érdekes hangra lettem figyelmes. Az egyik férfi árus azt kiabálta: vagy eladom, vagy odadom, vagy odadom, vagy eladom…dallamosan hangzott, miközben pakolászta termékeit.

Vettem tőle néhány karalábot, kelkáposztát, majd a mellette lévő asszonyság portékáját vettem szemügyre, s közben megkérdeztem tőle, nem zavarja egész nap ez a kiabálás? Az asszony elmosolyodott: legalább nekem is reklámot csinál.

Igaza van, én is így kerültem hozzá.

Aztán a gombaárust nevettem, mert az volt a szlogenje: nem a gomba, én vagyok bolond. Ez mellett sem lehet elmenni nevetés nélkül.

Ami még furcsább volt, szintén pasi, olyan középkorú, úgy reklámozta a sárgarépáját, hogy akár madártejbe is tehetem, olyan gyönge. Végigfutott bennem a gondolat, ez biztosan nem normális. Azért odaaraszoltam, s vettem tőle egy csomag igazi gyenge, édes sárgarépát, s kajánul megjegyeztem: megfogadom a tanácsát, sőt hozok is a belőle készült madártejből neki is kóstolóba.

Legyen úgy, asszonyom,- mondta, majd továbbálltam.

A hazafelé vezető úton elgondolkodtam: mi lenne, ha tényleg kipróbálnám? Még nem tudom, hogy fogok hozzá, de esküszöm, megteszem!

Másnap ismét a piac foglya voltam. Már többször is körbejártam, élvezve azt a miliőt, a nyüzsgést, kiabálást. Ez jobb, mint egy focimeccs, mert ott „anyáznak” is.

A tejes kofákat is szemügyre vettem, s vásároltam két liter igazi tehéntejet. Nem kísérletezhetek holmi, kiszeparált zacskós tejjel.

Otthon felfuttattam – nem kifuttattam a tejet-, és elkészítettem a hagyományos madártejet.  Közben a gyönge sárgarépát lereszeltem, kevés vízben puhára pároltam.

Na, most, mi lesz? – kérdeztem magamtól, amikor óvatosan összeöntöttem a két készítményt. Néhány percig állni hagytam, majd kissé félve, de megkóstoltam. Nem is rossz - állapítottam meg elsőre, aztán folyamatosan kanalazni kezdtem a sárgarépás madártejet, addig, addig, mígnem elfogyott.

Most aztán hogy fogok kóstolót vinni a piaci árusnak? Majd legközelebb, nyugtáztam, s az jutott eszembe, valahogy így készülnek a szakácskönyvben gondosan, pontosan leírt receptek.

Kép: Budapest, XIII. Lehel (akkor: Élmunkás) téri piac.
Fortepan 87889
Évszám: 1972
Orig: Urbán Tamás