Magyarország négyszázharminc éve, 1587-ben tért át a Gergely-naptár használatára. Ez azt jelentette, hogy 10 nap „kimaradt” az évből, október 21. után rögtön november 1-je következett… 

Az addig használt Julián naptárt még Julius Cézár vezette be, időszámításunk előtt 45-ben, vagy, ahogy akkoriban számolták az időt: Róma alapításának 709. évében. Ez jó naptár is, pontos is, csak épp… Az év hosszát 365 napban határozta meg és hogy ne legyen elcsúszás a valós időtől, minden negyedik évben egy szökőnapot iktattak be, azaz minden negyedik év szökőév lett 366 nappal. Egy év hosszát tehát 365 és egynegyed napban határozták meg.

Akárcsak nálunk, most.

Akkor mi is volt a hézag ezzel a naptárral? Miért is csúszott el a valós időtől, a szoláris évtől?

A szoláris év a Földnek a Nap körüli keringési ideje, két tavaszi napéjegyenlőség között eltelt idő. Értéke átlagosan 365,2422 nap, vagyis 365 nap, 5 óra, 48 perc, 46 másodperc. Ez kerekítve tényleg 365.25 nap. Csakhogy, az eltelt évszázadok alatt szépen felhalmozódott a kerekítési hiba, a naptár egyre kevésbé passzolt. Ez pedig egyre nagyobb gondot jelentett a mezőgazdasági munkák ütemezésében, valamint a húsvéti ünnep kiszámításában is gondot okozott. Bárki legyinthet, hogy mit számít mikor van Húsvét. Abban az időben ez nagyon is sokat számított, lévén a Húsvét, Jézus feltámadása a kereszténység legnagyobb ünnepe.

Muszáj volt lépni valamit, mert ha minden marad a régiben és elég sokáig várnak egy új naptár vezetésével előfordulhatott volna, hogy a naptár valós időtől való elcsúszása miatt a karácsonyt nyári melegben ünneplik, a földműves pedig – ha nem hisz a saját szemének és a naptárhoz igazodik - akkor indul vetni, mikor félméteres hó borítja még a földeket.

Christophorus Clavius

A naptárreformot már a 13. századtól kezdve egyre többen sürgették. Több tervezet is született, de ezeket a bírálók sorra el is vetették. Végül az új rendszert 1577-ben Aloysius Lilius olasz orvos, csillagász dolgozta ki, a pápa által felállított nemzetközi bizottság felülvizsgálta, jóváhagyta, majd a tervezetet a pápa megküldte valamennyi európai uralkodónak és egyháznak véleményezés végett. A beérkezett javaslatok alapján Christophorus Clavius német származású jezsuita matematikus, csillagász öntötte végleges formába. Végrehajtását a pápa 1582. február 24-én az Inter gravissimas bullával rendelte el az új naptár bevezetését:

„Így eltávolítjuk és eltöröljük a régi kalendáriumot, és azt kívánjuk, hogy az Egyház összes pátriárkája, prímása, érseke, püspöke, apátja és más vezetője a napi liturgiához és az ünnepek megtartásához a martirológiához igazított új naptárt léptesse hatályba templomában, monostorában, konventjében, parancsnokságában, seregében vagy egyházmegyéjében, és minden más paphoz, klerikushoz, mindkét nemből származó világihoz, egyházihoz és az összes keresztény katonához hasonlóan ezt az egy kalendáriumot használja, mely tíz nap eltávolítása után, 1582 októberében lép életbe.”

XIII. Gergely

Rendelete szerint az új naptár 1582. október 4-én, csütörtökön lépett életbe oly módon, hogy az azt követő nap október 15. péntek lett, a kettő közötti napok abban az évben kimaradtak.

Persze az ilyesmi sosem megy simán. Mindig voltak – és vannak – okosabbak, akik jobban tudják. Mindegy, miről van szó…

Abban az időben az is sokat számított, hogy a reformot pont a katolikus egyházfő javasolta, ezért akinek baja volt Rómával – lásd: protestánsok – az zsigerből ellenezte bevezetését. A nagyon katolikus Spanyolországban, Portugáliában, Lengyelországban, Itáliában rögtön bevezették, de másutt nem ment ilyen egyszerűen. Például a Német-Római Birodalom katolikus tartományaiban 1583-1585 között, viszont a lutheránus Poroszországban csak 1610-ben vezették be. Nagy Britannia és tengerentúli gyarmatai pedig csak 1752-ben fogadták el.

Magyarországon a klérus 1583-as rendelete után pár helyen tényleg elkezdték használni, de mivel nem volt rá megfelelő országgyűlési határozat, ezért sokan ellenezték. Végül 1587-ben fogadták el és az 1588-as diéta törvénybe is iktatta.

Azért még így se ment zökkenők nélkül: a máramarosi református egyházkerületben például 1623-ig a Julián-naptár volt érvényben.  Pécsett a szlávok és a ferencesek támogatták az új naptár bevezetését, a magyar katolikusok (Már miért kellene egy nyakas magyar katolikusnak a katolikus egyházfő szavára adnia?), görög ortodoxok és a protestánsok viszont ellenezték. 1613-ban Vásárhelyi Gergely a pápától kért és kapott engedélyt a régi naptár megtartására. A városban élő szlávok azonban az új naptárt használták, így az ünnepeket kétszer tartották meg a városban. A fennmaradt iratok szerint még az 1640-es években is a régi naptárt használták Pécsett a kitartóbbak.

Forrás: Wikipédia; Rubicon.hu; Mult-kor.hu;