Magiszter Professzor Doktor Jesse James, a neves közgazdasági szakember és bankszakértő székfoglaló beszéde. Elmondta szelleme, a Kupakői Tudományos Akadémián, midőn a tagok közé választották zseniális találmányáért. Ő találta fel s valósította meg a vonatrablást, először a történelem során. Szolid családi vállalkozása, melyet bátyjával, Frankkal és a Younger testvérekkel alapított, hosszú évekig működött eredményesen.

Bizony mondom néktek, végtelen bölcsességében adá az Úr az embernek a matematikát, hogy legyen valami tuti biztos dolog is ebben az oly sivár és oly gyönyörű, mindig változó világban. Mert hétfőre kedd jön, keddre pediglen szerda, de ismereteim szerint a múlt héten, el kell áruljam, előfordult csütörtök is. Viszont kétszer kettő mindig négy és négy osztva eggyel, szintén mindig négy. Ha valaki mást állítana, bélyegezzétek hazug embernek és vessétek ki a pusztába magatok közül.

Már ha találtok ilyesmit. Mármint pusztát. Mert a mai népsűrűségből kifolyólag ilyesmi már nemigen lelhető fel Európában. Maradjon hát köztetek, elfér ő is a sokadalomban. De utat kell számára mutatni s bevezetni őt az öt per kettő rejtelmeibe. De a törtszámokra igazán nem nekem kellene oktatnom titeket, arra ott vannak a megfelelően kiképzett matematikatanárok. S boldogtalanok ők (t. i. a tanárok), mert övék a fafejű nebulók tömkelege. Mert fafejű nebulóként indulunk mindahányan és újfent bizton állítom néktek, a döntő többség az is marad. Ezekkel pediglen, az Úr akaratából vagy lehet kezdeni valamit, vagy nem. Valljuk meg töredelmesen, az utóbbi a gyakoribb. Bár szomorú az, ha egy hetvenéves fafejű nebulóval találkoztok útjaitok során, aki ráadásul még a korát megillető tiszteletet is követeli tőletek, adjátok meg neki azt. Ha ez neki jó… Nektek meg úgysem kerül semmibe. De ne hallgassatok rá, ne tegyétek magatokévá téveszméit. Legfeljebb csak akkor, ha ti is fafejű nebulók vagytok, mert az úgyis mindegy, saját kútfőből hülye-é valaki, avagy tanulta a dőreséget.

Az ilyenek állítják: háromszor négy tizenegy, holott, ha jobb kezed mutatóujjával háromszor négy almát s mindegyiknél mondasz egy, egytől kezdődően szép sorban a többitől mindig különböző számot, épp tizenkettőig fogsz eljutni. Mert ez a világ rendje.

Hogy miért az?

Jó kérdés. És aki jó kérdéseket tesz fel, halljátok hát füleitekkel, az nem fafejű nebuló.

Nem fafejű nebuló példának okáért, az okvetetlenkedő, aki kérdé:

- Miért tartanám én bankban a nehezen megkeresett pénzem? Miért nyissak számlát, melynek használatáért fizetnem kell? Miért nyissak számlát, melyen minden pénzmozgás ellenőrizhető? Miért nyissak számlát, melyet bármikor zárolhatnak a hatalmasok, ha úgy hozza kedvük?

A bankok matematikája nem a tudomány matematikája. Egy virtuális valóság látszólagos tudománya ez, mondom néktek, erős hangsúllyal, aki régi bankszakember vagyok, s gyarló vétkes életemben gyakorta racionalizáltam a bankok pénzforgalmát. De sose tudtam akkora gazemberséget összehozni, mint az igazi profik.

Emlékezzetek Ciprusra. Bedőlt a gazdaság és a népnek nem volt pénze. Ott volt a bankban, az, amiért megdolgozott, de nem juthatott hozzá.

Ahhoz nem volt joga.

Csak a sorálláshoz volt joga.

És álltak a szegény emberek a bankok előtt, hogy kicsike pénzükből visszakapjanak egy keveset, hogy élni tudjanak.

A gazdaság nagyobb dicsőségére. A bank nagyobb dicsőségére.

Arról még sosem hallottam, hogy százmilliókat és milliárdokat feccöltek volna abba, hogy egy éhezőt megmentsenek, de röpködtek az ezermilliárdok, hogy bankokat mentsenek.

És hol vagyok én, a jeles szakember, a bankoktól, melyekből felvettetek négymillió hitelt, visszafizettetek belőle nyolcmilliót és még mindig tartoztok hat teljes millióval. Ez a tuti matematika.

Megmondjam Néktek, barátaim, mi az igazi kupakői matematika? A világ valamennyi bankja, az összes virtuális valutájával, bankkártyájával meg kamatjával nem ér annyit, mint közületek a legkisebb.

És ha valaki mást mond Néktek, úgy azt rúgjátok hátsón és toloncoljátok más éghajlatra. Vagy akár egy másik bolygóra. Mert az ilyennek nincs helye közöttünk. Ez olyan tuti, mint ahogy kettő meg kettő, pont ugyanannyi, mint kétszer kettő.

Négy.

Bankot meg azért rabolok, mert ott van a lóvé.

Kép: Taneja