Idén, 2017-ben, december 3-ára esik advent első vasárnapja, a karácsonyi időszak kezdete. De mi is az az advent és honnan ered?

Adventnak a karácsony (december 25.) előtti negyedik vasárnappal – más megfogalmazásban a Szent András apostol napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnappal – kezdődő és karácsonyig tartó időszakot nevezik. Advent első vasárnapja mindig november 27. és december 3. közé esik, míg negyedik, utolsó vasárnapja december 18. és december 24. közé.

Advent eredete a 4-5 századig nyúlik vissza. A karácsonyt megelőző böjti idő volt, amely Szent Márton ünnepével kezdődött, november 11-én. Történelmi források arra utalnak, hogy maga az advent ünnepe Galliában keletkezett, majd a 6. században Róma is átvette, és a böjti időből öt liturgikus hét lett. VII. Gergely pápa végül négyre csökkentette az adventi vasárnapok számát. Az advent négy hete a Messiás születése előtti várakozást idézi, felkészülés a karácsonyra és Krisztus második eljövetelére.

Advent első vasárnapja három időszak kezdetét is jelenti: a keresztény egyházi év kezdetét, a karácsonyi ünnepkör kezdetét és természetesen az adventi időszak kezdetét.

Az adventi koszorú hagyománya a pogány időkből ered, amikor is a szalmából, fűzfavesszőből vagy zöld fenyőágakból font "szent " koszorúkkal a gonosz szellemek elől védelmezték a házat.

Adventkor a 19–20. század óta szokás koszorút készíteni. Az adventi koszorú ősét 1839-ben (más forrás szerint: 1839-ben) Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 24 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig.

A koszorú általában különböző örökzöldekből készül, jelezvén az élet folytonosságát és a halhatatlanságot. A különböző örökzöldek külön-külön is más jelentéssel bírnak:

- a babér a szenvedés és üldöztetés feletti győzelmet jelképezi,
- a fenyő, tiszafa a halhatatlanság szimbólumai,
- a cédrus erőt és gyógyulást jelent.

Ma az adventi koszorú többnyire fenyőágból készül, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe a katolikus hagyomány szerint a bűnbánat színét jelképező lila, kivéve a harmadik vasárnapra jutót, amely rózsaszín, mert ez az öröm vasárnapja. A gyertyákat vasárnaponként (vagy előző este) gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég az utolsó vasárnapon.

Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: 1. hit, 2. remény, 3. öröm, 4. szeretet. A gyertyák egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak:

1. Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit);
2. A zsidó nép – akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény);
3. Szűz Mária – aki megszülte a Fiút (öröm – rózsaszín gyertya);
4. Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet)

Források: Katolikus Lexikon; Wikipédia; Bien.hu;