2017. dec 05.

Pite, a kissün és barátai

írta: Kurunczi Mária
Pite, a kissün és barátai

_pite-sun.jpg- Nini, egy sünike! – kiáltottam fel, amikor hazaértem a bevásárlásból. A kertben bóklászott az árvám, és nem is menekült előlem. Először gyanút fogtam, biztosan beteg? De inkább kíváncsisága és éhsége tartotta mellettem. Amikor bementem a konyhába, és becsuktam magam mögött az ajtót, először halk kaparászást hallottam, majd később erősebb zörgetést. Úgy gondoltam, beengedem, és egy kicsit foglalkozom vele. Tegnapról maradt ebédemet megmelegítettem, és a hűtőben találtam egy nagy darab almás pitét.

Na, ezzel azt hiszem, mindketten jóllakunk – mondtam újdonsült barátomnak, aki az utolsó morzsáig megette a pitefalatokat. Aztán megtalálta a macskák helyét, és bevágta a szunyát… még horkolt is egy kicsit álmában. Így, amikor családom tagjai sorra hazaérkeztek, mindenkit csendre intettem, vendégünk van, és alszik.

Egy kis időre el is feledkeztem, hogy a kis sün itt van mellettem, és mégis csak hozzáfogtam főzni, hiszen családom tagjai is éppen olyan éhesek voltak, mint ő. Ám egyszer csak felébredt. Mindenkit körbeszimatolt, futkosott a konyhában, nagyon kellett vigyázni, hogy munkám közben rá ne lépjek.

Aztán a gyerekek kivitték a kertbe, hátha az éj leple alatt majd elmegy, talán társat talál magának. De nem így történt. A futkosásban kifáradt és újra megéhezett, és megint kaparászott a konyhaajtón. Persze, hogy beengedtük. A gyerekek épp a maradék pitét próbálták leküzdeni, de a kis sün annyira kérően nézett rájuk, hogy megosztották vele. Ő pedig jó étvággyal befalta mind.

És nem ment el, ott aludt a macskákkal együtt. Így ment ez napokon át, sőt már hetek is elteltek, mikor a gyerekek arra kértek, süssek nekik pitét. A kis sün, mintha értette volna, miről van szó, ott sertepertélt körülöttem, s amikor kisült, és már annyira meghűlt, neki adtam először belőle. De nem elégedett meg vele, kérlelőn nézett rám, s ha nem figyeltem oda, a lábam kaparászta.

Közben megérkeztek a gyerekek is, és a megkezdett tepsi láttán kérdőre vontak…én csak a sün felé mutattam, ő volt az első vendég.

El is nevezték a gyerekek Pitének.

Pite egészen bekvártélyozta magát, amikor a macskák már többet voltak kinn, mint a nekik kirakott „hálószobában”, a kis süni egyre gyakrabban maradt egyedül. Pedig jó volt nézni őket, amikor a macskákkal kergetőzött, vagy dorombolásukra odabújt hozzájuk és együtt aludtak, együtt ettek. Ha nem volt pite, a májkrém is megtette, sőt igyekezni kellett a macskáknak, ha nem akartak éhen maradni. Sokszor elcsodálkoztam, hova fér egy ilyen pici kis jószágba ennyi étel? Persze azzal nem számoltunk, hogy Pite ugyanúgy nő, növöget, mint az én gyerekeim. Sőt amikor néha kint kóborolt a kertben, valószínű, hogy barátra is talált, mert egyszer csak azt vettük észre, hogy egyre jobban gömbölyödik, és már nem csak a sok májkrémtől és pitétől.

Aztán egy délelőtt megszülettek a pici sündisznók, hárman voltak. Teljesen belakták már a konyhát, itt nem maradhattak, kiraktuk őket a kamrába. Na ott aztán övék volt a világ. Gyakran hallottam az üres üvegek csörömpölését, gurulását, mert azzal játszottak… egyre többet engedtük ki őket a szabadba, hátha megtalálják az igazi helyüket…

Elmúlt a nyár, és egyszer csak nem jöttek vissza. A macskák még néha kérdően néztek rám, nekik is hiányzott Pite…

Aztán az ősz is elmúlt és a tél is. Lehullt az első hó, és ők talán megtalálták a helyüket az igazi helyüket a természetben…de ha találkoztok nagyon barátságos sündisznóval, üdvözöljétek őt a nevemben is, mert biztosan ő Pite.

Szólj hozzá

Fősodor Curia