Az emberek általában úgy hiszik, hogy a karácsony csupa szeretet meg béke, móka és kacagás, holott ez a legkevésbé sincs így. Ilyenkor válogatott szörnyek, rémségesnél borzasztóbb alakok garázdálkodnak szerte a világban. Célpontjaikat – esetleg táplálékukat – főként a rossz gyerekek képezik, de nem minden esetben ilyen válogatósak. Nem ragaszkodnak okvetlenül a zsenge gyermekhúshoz, koronként beérik bárkivel. Feltéve, ha el tudják kapni.

Ehetőnek meg mindenki ehető…

Kezdjük mindjárt a nálunk is közismert, viszonylag békésnek számító Krampusszal:

Ez az ördög formájú figura az osztrákoktól indult világhódító útjára. Neve is az ausztriai németből való. A német Krampus szó a karom jelentésű régi német szóból származik. Ez meg – ugyebár – nem sok jót ígér…

A gyermekeket rémisztgető alak legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a láncát csörgeti, virgáccsal fenyegeti a gyerekeket, a rendetlenkedőket meg is bünteti. Ő még a szelídebb rémek közé tartozik, bár pogánykori hiedelemvilág szellemeinek méltó utóda. Ördög formájú, patás, szőrös, szarvakkal ellátott ábrázolása a keresztény gondolatkörből ered.

Perchta anyó is valahol a német nyelvterületen született. Németországban és Ausztriában úgy mesélik, hogy Frau Perchta, a boszorkány osztja ki a jutalmakat és büntetéseket december 25-én. A jók szép ajándékokat kapnak, na de a rosszak… A belső szerveiket szemétre cseréli ki. Ami, ha meggondoljuk, nem lehet valami kellemes dolog... Általában úgy ábrázolják, mint valami gonosz boszorkát, vagy jó karban lévő vasorrú bábát.

Németországban garázdálkodik a fekete köpönyeges, csuklyás Knecht Ruprecht is. Az biztos, hogy ajtóról ajtóra jár, bár az még nem dőlt el, hogy fehér lovon, esetleg gólyalábakon teszi-e mindezt. Az viszont teljességgel bizonyos, hogy mindenütt megérdeklődi: hogyan is viselkedtek a gyerekek? Ha rosszalkodtak, akkor minden modern nevelési elvre rácáfolva jön a verés, édesség helyett pedig maximum kavicsot, vagy szénkockacukrot kaphat a növendék haramia. Bezzeg a jók! Számíthatnak tőle almára, dióra, mézeskalácsra és egyéb földi finomságokra.

Szintén német a félelmetes hírű Hans Trapp is, de ő már néha azért át-átruccan Franciaországba is. A középkor rettegett földesura, igazi anti-Mikulás, aki a rossz gyerekeket veszi kezelésbe. Hajdan Trapp egy gazdag, kapzsi, és gonosz úr volt. Mint meggyőződéses Sátán-imádót, jól kiközösítette a katolikus egyház. Elkergették birtokáról, ő pedig éhségében és bosszúvágyában madárijesztőnek álcázva magát, járta az erdőket és gyerekekre vadászott. Egy szép napon, már éppen früstükölt volna egyik áldozatából, mikor egy jótékony villámcsapás a másvilágra segítette, de ezzel még nem lett vége a vele kapcsolatos gondoknak. Makacs szelleme azóta is visszajár, riogatni a népeket. Állítólag az étvágya se csökkent…

És ha már Franciaországot emlegettem: Pére Fouettard, avagy Fouettard apó is arra kószál, de Belgiumot se hagyja ki. Igazi gyermekszerető, sülve, főve, esetleg nyersen is szívesen fogyasztja a kisebb-nagyobb csibészeket.  Az eredeti francia legenda szerint valaha, mint hentes működött. Feleségével becsalt három fiút az üzletébe, és ha már ott voltak, a választék fellendítésére használták őket. Megölték, feldarabolták és lesózták mindhármat, hogy elálljanak. Elvégre egy tisztes hentes mégsem árulhat romlott húst!

Szerencsére – a fiúkéra biztos - arra járt Szent Miklós és megmentette gyerekeket. Feltámasztotta őket, a gaz mészáros meg arra ítélte, hogy örök időkig járja a világot és a rossz gyerekeket abajgassa. Hogy az asszony mit kapott, azt nem tudom. Lehet, hogy ő megúszta…

A Fekete Péter, Zwarte Piet – esetleg több példányban is – Hollandiában bukkan fel december 6-án és 25-én. Arról lehet megismerni, hogy teljesen fekete a bőre, folyton lükén vigyorog és a gyerekeket vegzálja. A rosszakat megbünteti és hasonlók. Igazán kispályás rém…

Jóval délebbre, a Balkánon, Görögországban a Kallikantzaros járja. Mint igazi illegalitásba vonult lények, a föld alatt élnek, nem foglalkoznak metróépítéssel, de karácsonykor előmerészkednek, hogy a frászt hozzák az emberekre. Mivel nem tartoztak Einstein közvetlen munkatársai közé, viszonylag egyszerű kibabrálni velük: elég, ha egész éjjel égve hagyják a tüzet a tűzhelyeken, kandallókban, mert általában ott szoktak behatolni a tisztes polgári otthonokba. Elméletilegaz is megteszi, ha egy disznóállkapcsot akasztanak a kandallóba, mert valamely okból a manók nem kedvelik az ilyesmit. Görög földön az is szokás, hogy egy szűrőt tesznek az útjukba védekezésképpen. A manók meg nem tudnak ellent állni a kísértésnek és nekifognak megszámolni a szűrőn a lyukakat. Vesztükre. Mivel a hármas szent szám, ha ehhez érnek, egyszerűen feldobják a talpukat. Minek számol, aki nem bírja?!

Ezek a szörnyek - bár mindent megtesznek, hogy elég rémesek legyenek – krumplinudlik ahhoz képest, mi dúl Európa északi végein. Izlandon már igazán „bekeményedik” a helyzet… Ott valóságos bűnszövetkezet, egész maffia garázdálkodik karácsony táján!

A fiaiból álló banda főnöke Gryla, az óriásnő, troll, vagy, ahogy tetszik. Igazán termékeny hölgyemény, három férjétől összesen 72, esetleg 96 gyermeke született… Más források „csak” 13 gyermeket emlegetnek, azok is igazi jó firmák, de róluk majd később…

Gryla férje – valamelyik a három közül, tán az utolsó - Leppalúdi (az eredeti izlandiban a „d” helyén egy fura d-re emlékeztető betű áll), aki ugyan szintén nem valami békés természetű egyed, de úgy tűnik, őt emlegetik a legkevesebbet a családból. Ezek szerint: vagy háttérből irányítja a gazságokat, vagy csak egy mamlasz „háziférfi”, amolyan igazi „hármas számú papucs”.

Még Gryla macskáját is több szó esik, mint róla… Jólakötturinn, vagy Yule Macska, vagy Karácsonyi Macska nem az a kedves kis ölbe-cicó, szeretnivaló szőrgombolyag. Méretes jószág, ha már a gazdája is óriás… Szociális érzékenységéről se lehetne legendákat zengeni. Leginkább a szegény családok gyermekei szerepelnek az étlapján, akik olyan csórók, hogy nem kaptak karácsonyra valami új ruhadarabot. Mert biztosan nem dolgoztak elég keményen! Mert lusták voltak! A resteknek, rakoncátlanok meg annyi…

Már, ha nem segítenek egymáson. Ez annyira komoly, hogy ebben az időszakban későig kötnek és szőnek az emberek, a ruhaboltokat meg kiürülnek. Persze akadnak olyan mesék is, hogy a már kissé öregedő Jólakötturinn gyomra már nem bírja a gyermekhusit, helyettük inkább az ételüket, és a karácsonyra kapott édességeket választja. Akit esetleg nem tud megenni, azt hazaviszi az ő szerető gazdijának, jusson annak is pár jó falat, mert a családban szép és haladó hagyománynak számít az emberevés.

A Jólasveinarok, avagy Yule skacok, virtigli izlandi trollok, Gryla fiai. Ők valószínűleg a családi kassza fő gyarapítói, hiszen már az ókor óta – ezért is nem beszélhetünk esetükben fiatalkorú bűnözésről -, kirabolják az embereket, lopnak ahonnan tudnak és mindenféle zűrt okoznak a ház körül. A rossz gyerekeket ők se igazán kedvelik, hogy elfogyasztanák-e őket, azt nem tudom, de azt igen, hogy rothadt krumplit tesznek a vásott nebulók cipőjébe. Mert ezek ilyen fiúk…

Egyébként: Boldog Karácsonyt!

Nyitókép: Grýla és Leppalúdi az izlandi utcákon
Forrás: Wikipédia; Noiportal.hu; Rtl.hu; Boldognapot.hu; Kolozsvariradio.ro;