Beszedné Ön egy olyan gyártó gyógyszereit, amely hajdan kábítószert gyártott és forgalmazott? A kérdés átverés, mert csaknem biztos, hogy szedett ilyet. Már, feltéve, ha nem érzékeny az aszpirinre…

„A heroint, tudományos nevén diacetil-morfint, még tudományosabban C21H23NO5-öt egy brit kémikus, Charles Romley Alder Wright szintetizálta először 1874-ben, a morfiummal végzett kísérletei során. Pár állatkísérlet után úgy látta, a szer nem igazán jó semmire, és le is tett a további tanulmányozásáról. 1895-ben aztán egy német vegyész, Felix Hoffmann fedezte fel újra a vegyületet a Bayer gyógyszercég laborjában. Heinrich Dreser, a labor vezetője azonnal lecsapott az ígéretes új szerre, és utasította Hoffmannt, hogy azonnal tegye félre a másik futó projektjét, és koncentráljon a heroin vizsgálatára.

A félbeszakított másik kutatást egyébként Hoffmann két év múlva újra elővette, és így fedezte fel az acetil-szalicilsavat, vagy ahogy ma ismerjük, az aszpirint.” - (Hanula Zsolt - A heroin eredetileg köhögés elleni gyógyszer volt. Bővebben a témáról itt, itt, és itt.)

Ezzel a szép hosszúra nyúlt bevezetéssel – és idézettel - csak erre akartam kilyukadni: „Attól még…”

Attól még frankó lehet egy gyógyszer (és ez itt nem a reklám helye), ha a gyártója elszúrt anno valamit, Uram bocsá’ : tévedett valamivel kapcsolatban.

Más.

Vagy nem is annyira más?

Derrick, azaz Horst Tappert 1971-ben (Bundesarchiv, B 145 Bild-F034156-0025 / Engelbert Reineke / CC-BY-SA 3.0)

„Horst Tappert (Elberfeld, 1923. május 26. – Planegg, München mellett, 2008. december 13.) német színész, aki a Derrick című, 1973 és 1998 között készített nyugatnémet bűnügyi televíziós sorozat címszereplőjeként tett szert nemzetközi hírnévre.” - Wikipédia

Töredelmesen bevallom, zsenge ifjúkoromban lelkes nézője voltam a Derrick-sorozatnak Az idősebbek tanúsíthatják: nálunk is vetítették, akár a világ számos országában. Csak az érdekesség kedvéért: 104 országban ment a sorozat, rendkívüli sikerrel.

Egész jó kis krimi-sorozat volt, mely a „klasszikus” krimik szabályai szerint, inkább a logikára, a nyomozás folyamatára helyzte a hangsúlyt és nem az akciókra. Nemigen fordult elő benne lövöldözés, vagy bunyó, Derrick tán egy-két részben, ha elővette a pisztolyát.

A német adók is folyton ismételgették a részeit aztán… Aztán egy „szép” napon „fény derült” Derrick náci múltjára, a II. világháború alatt – mint suinte minden korabeli egészséges német férfit – besorozták a hadseregbe. „Tappert a Waffen-SS tagja volt, kezdetben a légvédelemnél, majd 1943-tól a 3. Totenkopf SS-páncéloshadosztály 1. páncélgránátos ezredében szolgált.” – Wikipédia

És a sorozat hirtelen lekerült a képernyőkről. Nem mondom, hogy a világ mind 120 országában, ahol játszották, de sokban igen. Mert így már nem „jó” krimi sorozat. Hja, kérem elvégre a főszereplő múltja…

Más, egészen más. Más?

Szerb Antal (Budapest, 1901. május 1. - Balf, 1945. január 27.) magyar író, irodalomtörténész, nemzetközileg népszerű regények szerzője. - Wikipédia

Ma eredetileg Szerb Antalról szerettem volna írni, s mikor utánanéztem a rá vonatkozó adatoknak, jó pár helyen azt találtam, hogy majd’ annyit foglalkoznak a szexuális beállítottságával, mint a műveivel. És jókat rugóznak azon, hogy most homoszexuális volt-e vagy sem.

És? A Derrick sorozat attól még frankó volt, bármilyen volt is főszereplőjének múltja és nemigen hiszem, hogy bárki leszólná Szerb Antal műveit csak azért, mert zsidó családba született és – esetleg – a fiúkat szerette.

Mert – kérdem én, és ezzel valószínűleg sokaknál kiverem a biztosítékot – mi a bánatos hernyó köze van az ilyen részleteknek egymáshoz. Ha egy futó világcsúcsot futva megnyeri az olimpiát, minden csalás, dopping nélkül, akkor ő az olimpiai bajnok. A futás, kérem, egy jól mérhető sportág, nemigen van lehetősége „belepontozni” a bíróknak.

Az eredménye akkor is belekerül a sportévkönyvekbe, ha mellesleg otthon veri a feleségét és gyerekeit, tagja valamely – bármilyen oldali – ultraradikális pártnak és előszeretettel csapdossa ismeretlen hölgyek fenekét, tisztességtelen ajánlatokat téve. Az eredménye akkor is belekerül a sportévkönyvekbe, ha egyébként fegyverrel és droggal kereskedik és konkurenciát baltával irtja, miközben mindenféle pornográf és mozgalmi dalokat énekel.

Mert akkor, azon a napon, ott, ő volt a legjobb. Olyat produkált, amilyet még előtte senki. A teljesen jogosan elítélhető magánéletéhez az égen adta világon semmi köze a produkciójának. Természetesen, szét kell rúgni a – hangsúlyozom: elképzelt – atléta zrityóját, ha molesztálta is a gyermeke osztálytársait, fiúkat és lányokat egyaránt, ettől függetlenül: azt a bizonyos versenyt mégsem az ezüstérmes nyerte. Hanem ő. Ha egyébként egy rohadt disznó, akkor is. Nem kell neki megbocsájtani a gazemberségeit, de finoman fogalmazva: pofátlanság lenne azért megsemmisíteni valamely csúcsteljesítményt, csak azért mert az elérője olyan, amilyen.

Ha egy tömeggyilkos találná fel a valamely halálos betegség univerzális ellenszerét, én bizony beszedném, ha kitörne rajtam a kór. És Ön? Magasabb okokra hivatkozva meghalna? Vagy ezúttal eltekintene a sommás erkölcsi ítélettől és bizony bekapná azt a pirulát?

Lehet, hogy buta vagyok és nem tudok különbséget tenni, meg elvonatkoztatni, de nem sok különbséget látok a különféle korokban és helyzetekben előforduló boszorkányüldözések között. Hosszasan sorolhatnám, hány írót ítéltek és hallgattattak el származása, politikai meggyőződése, nemi identitása miatt. Csak egy példa Oscar Wilde-ot anno alaposan meghurcolták, börtönbe csukták mert a fiúkat csípte. És ettől még nemigen emlékeznek azokra a marhákra, akik vegzálták a dolgaiért, de az ő műveit még mindig olvassák.

Horger Antal egyetemi tanár - József Attiláról nem kell képet kitennem

Ki a bánat emlékezne ma már Horger Antal úrra, aki József Attilát piszkálta a „Nincsen apám” verséért? Még ha emlékeznének is, biztosan sokkal kevesebben, ha ugyanezen József Attila nem örökíti meg a nevét egy másik költeményben:

„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” -
gagyog
s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj - (József Attila : Születésnapomra (részlet)

A kicsapnivaló diákról kiderült, hogy zseniális költő, akinek a verseit máig tanítják, még éneklik is. A „Nincsen apám”-at már hallottam punkzenekar előadásában is… A fene okos ítész egyetemi tanár úrról meg az utókor kiderítette, hogy akkor és ott nagyot hibázott. Máskor, másban viszont lehet, hogy nagy fazon volt…

Egy kicsit olyan az egész, mintha valakiket azért kiáltanának ki rossz írónak, zenésznek, színésznek, mert szerették a mákostésztát. Mi köze az étkezési szokásainak, az alkotásaihoz, teljesítményéhez?

És a végére: az elítélők, lenézők alá ki a bánat rámolta oda azt a fene magas erkölcsi piedesztált?

Nyitókép: Csak illusztráció, semmi köze az írásban taglaltakhoz!
Budapest VIII. Sport utca, Előre pálya, a Vasas nemzetközi atlétikai versenye, női sprintverseny.
Évszám: 1949
Fortepan 33274
Orig: Kovács Márton Ernő