2018. feb 03.

A költő visszatér?

írta: Cabe Ferrant
A költő visszatér?

_petofi.jpgA költő, akiről senki sem tudja biztosan, hol nyugszik – tán, mert nem is nyughatott soha -, már megint csörögni hallotta a vekkerét. Ebből tudta: megint fennforgás van! Gondok az édes hazában! Nem először a praxisa alatt és biztosan nem utoljára.

- A dolgok majd akkor mennek rendben, ha… - gondolta és itt el is akadt. Ifjúkori ötlete, miszerint: „Akasszátok fel a királyokat”, nem jött be. Egyrészt mert nem akasztották fel őket. Másrészt meg, ha meg is teszik, mit érnek el vele? Semmit. Mindig akadnak új jelentkezők a helyükre, legfeljebb már nem királynak hívják őket.

És ment. Azaz jött. Ha már egy kolléga megírta:

„Hazám, hazám, te messzi tér, a szabadság már nem remél
De tudjátok, míg magyar él, Petőfi visszatér
Míg a földön ember él, a költő visszatér, Hol zsarnok él, hol ember fél, a költő visszatér” (Páskándi Géza)

Mikor ment végig a Hadak útján, még odabólintott Csaba királyfinak, aztán leszállott a földre.

Elsőre azt szúrta ki, hogy hőn szeretett hazája most valahogy jóval kisebb. De hát, változnak az idők. Csak a költők nem… Főleg, ha már bevonultak az örökkévalóságba.

Legfeljebb átértékelik őket. De mit számít, mit mond egy kései ítész a hajdani nagyságról? Őt már akkor se zavarja, ha netán a fülébe jut.

Sándorunk hallott elég pletykát magáról. Egyesek még azt is állították, hogy tehetségtelen kókler volt. Egy darabig merengett is: párbajra hívja ezeket az urakat. Aztán kard, ki kard és rendez egy jó kis kaszabolást. De letett róla. Strapás lenne ennyi marhát kiirtani.

Ahogy már az akasztásokhoz se ragaszkodott… Mert hol van annyi kötél, amennyi kéne? És miből futná rá?

Sose vetette fel a pénz…

Gondolta, először tájékozódik, hogy mi is az ábra, mert nem jó csak úgy Hübele Balázs – a cimbora fia, az a Laci gyerek egész ügyes verses regényt dobott össze róla, nem hiába lovagoltatta a térdén - módjára belevágni az ügymenet radikális átalakításába.

Beült kiokosodni egy kocsmába. Mert a nép, az Isten adta nép, lehet, hogy részegen összevissza hadrikál, de nem hazudik!

Ahogy hallgatta őket, kezdett kételkedni. Nem fog ez menni!

Mert anno, ugye, adott volt a császár meg a rusnya osztrákok, de ezúttal kicsit zavarosabbnak tűnt a helyzet. Úgy nagyjából nem akadt három ember, aki egyetértett volna abban, ki is a hunyó. Kettő még csak-csak. De három? Ez még, tán, nem is lenne olyan nagy baj… De…

"S ti, kik valljátok olyan gőgösen:
Mienk a haza és mienk a jog!
Hazátokkal mit tennétek vajon,
Ha az ellenség ütne rajtatok?" - (Petőfi Sándor - A nép nevében)

- Na, jó – döntött Sándor. – Ez oldjátok meg magatok. Engem majd akkor zaklassatok legközelebb, ha már indulunk.

Azzal visszafordult, fel az Égi hazába, Rákóczi táborába.

Kép: Orlai Petrich Soma: Petőfi Sándor Debrecenben (1844, Részlet)

Szólj hozzá

Fősodor Cabe Ferrant