Szállingózik a hó. Ablakom alatt nagy a csönd. Hová lettek a tegnap reggeli verebek, akik akkora ricsajt csaptak, hogy akár egy halott is feltámadhatna a hangzavartól.

A hóhullásnak nincs hangja, csak szemet gyönyörködtetően szép. Ilyenkor még nem gondolsz arra, hogy erős fizikai igénybevétel kell ahhoz, hogy majd a nagy hórakást eltüntesd, hogy ki tudj menni a kertajtón.

A járda melletti tuják kissé megborzonganak, de csodálatosan néznek ki, ahogy a zöld és fehér keveredik, majd egyre inkább a fehér dominál.

Csend van. Kinn is, és benn is.

Most figyelj a belső békédre, és élvezd a hóesést!