Lehet, hogy furcsa e címadás, Angliát Ködös Albionnak nevezik, ahol nem tanácsos esernyő nélkül elindulni otthonról, de erre most rácáfolt az időjárás. Nem véletlen, hiszen „megrendeltük” a szép napos időt. A Temze is csendesen folydogált, hátán hajónkkal, mely könnyedén hagyta el a Westminster-kikötőt, hogy új ismereteket szerezzünk és bújócskázhassunk hídjai alatt. Parkjaiban már nyüzsögtek a természetbe vágyók, a turisták, kedvükre fotóztatták magukat a mókusok, persze nem ingyen, hiszen egy kis csemege kijár minden „fotómodellnek”.

Aztán az emeletes piros buszok, a gyors vonatok, a vezető nélküliek, az éttermek, és még sorolhatnám.

Mint kisgyerek, úgy élveztem ezt az utazást.

„Bizonyos, hogy minden igazi utazás értelme a hazajutás, s az ember megkezdi a hazatérést abban a pillanatban, amikor útra kel.” - Márai Sándor

Az izgalom - A nagy utazások

Addig nem halok meg, míg nem láttam a tengert - mondtam régen, de már láttam. Most meg a Niagarát vágyom látni. Ám Los Angeles-be nem vágyom. Felhőkarcolók csúcsán jobban perzsel a Nap. Lent maradok a színes kis házak között, a nyugtató zöld pázsiton. És élek.

Életeket adtam, most reményeket, érzéseket kapok. Életem hátralevő részében kárpótlást remélek mindenért, vagy csak egy gesztust várok, bónuszt a sorstól, hogy éveim másokra is pazaroltam.

Mindig arról álmodtam, hogy egyszer körbeutazom a Földet. Ám ennek nemcsak anyagi, de idő akadálya is volt.

Azért néhány helyen megfordultam, jártam Szlovákiában, csodáltam a Magas Tátrát, Románia történelmi városait is megszemléltem, Erdély fenyvesekkel szép tájait, a Gyilkos tó és Békás szoros látványa is lenyűgözött.

Koszorúzáson vettem részt a 13 Aradi Vértanúkra emlékezve.

Németország csodás városai Regensburg-, belépve a Regen folyójába,- Ramspau, Nabburg, Stuttgart, ahol a hatalmas kilátóból szinte a fél világot látni lehetett, érezni a Föld gömbölyűségét.

Bécsben a Duna part bűvölt el, ahol romantikus sétát tettem férjemmel Megcsodáltam Brüsszel csipkéit, a város nevezetességeit, a fotocellás üzletajtókat, itthon ilyen még nem volt, belvárosát karácsony hetében, ahol a főtéren élő betlehemet állítottak fel. Idehaza még híre-hamva sem volt ezeknek a dolgoknak. Tetszett, hogy minden szembejövő rád mosolyog, ez is újdonság volt, akkor tanultam flamandul…

A horvát tengerpart is lenyűgözött, igaz kicsit másképp. A mediterrán forróságot nehéz elviselni, kivéve, ha megmártózol a tengerben, mely állandóan mozog, ringat, még álmodban is azt a ringatást érzed. A finomabbnál finomabb tenger gyümölcseit eszed és azt sem bánnád, ha a polip elfogyasztása után nyolc karod nőne. Könnyebb lenne a bevásárlás, és sok más munka, de ilyen csak a mesében létezik. A Plitvicei tavak vízesése is megihletett, mégis ez az angliai út egészen más, reményeim szerint mindent felülmúl.