Az étkezések nem túl látványosak, de a jellegzetes steak közkedvelt. Megkóstoltuk. Egyébként majdnem mindig étteremben eszünk, bár Anita nagyon jól tud főzni, most nem töltünk időt ezzel. Több vendéglátóhelyet „tesztelünk”.

Anthony Wood írta Cromwell koráról ”A puritánok házában hideg hús, fagyos társalgás, jeges fogadtatás volt osztályrésze a vendégnek”

Én nem ezt tapasztaltam. Miután megérkeztünk Anitához, kipakoltam a csomagjaim. Örült az ajándéknak, mármint a hazai Pick-szaláminak és a finom házi pálinkának.

Felfrissítettem magam, máris portyára indultunk. Valahol vacsorázni kellett. A Mexico éttermet választottuk.

Alig volt hely. Itt mindig sokan vannak, de jól főznek és a hangulat is jó. Ezt perceken belül megtapasztalhattam. Két felszolgálólány is megjelent, leadtuk a rendelést. Királyrákot kértünk, és egy másik adag ételt is, csirke szárnyat, ha netán nekem nem ízlene a rák. Ilyet még életemben nem ettem, mindenképpen meg kell kóstolnom. Hozzá pedig sört. Nem tudom hány félét sorolt fel a lány, de csak annyi kikötésem volt, a lehető legkeserűbbet hozza. Nem tudom már a nevét a sörnek, de hogy igazán, kellemesen keserű volt, az már biztos, olyannyira, hogy még egyet kértünk. Előtte koktélt ittunk, megalapozandó a jó hangulatot.

Közben kihozták a vacsorát. A fatálra helyezett kerámia tálban még sercegett a hús.

A rákok sem mozogtak.

A felszolgáló lány ezen csak nevetett. Nem tudom, mit fordított Anita, de bármit mondtunk a lányok csak nevettek.

Megtudtam az egyik felszolgáló lány Romániából jött, a másik Olaszországból került ide. Sok-sok éve vannak itt. Látszik rajtuk az összhang, ahogy együtt dolgoznak, segítik egymást. És jól érzik magukat, bár fárasztó a munka, amit el is hiszek nekik, ha mindig ennyi vendég van. Tapasztalatom szerint nem véletlenül. Ennyi kedvességet itthon egyetlen étteremben sem tapasztaltam.

A lányok mexikói kalapot hoztak, maguk is felvették a fotózáshoz.

Fenséges vacsora volt.

A mellettünk lévő asztalnál 21. születésnapot ünnepeltek. Köztük néger fiúk, lányok is voltak. És pont 21-en. Nem tudom véletlenül-e vagy szándékosan. De nagyon jó kedvük volt. A felszolgáló lányok öt percenként fordultak az asztaluknál. Fogyott az ital, emelkedett a hangulat. Mi is poharat emeltünk az ünnepelt egészségére. Visszaköszöntek, mosolyogtak.

Itt minden este ilyen a hangulat, ecsetelte Anita. Olyan, mintha minden vendég ismerné a másikat. Összemosolyognak.

Mielőtt hazaindultunk volna, még egyszer odaköszöntünk a társaságnak. Előkerült az üzletvezető is, aki ismerte Anitát, megkérdezte tőle: Mama? Igen- felelte lányom. Az üzletvezető üdvözölt, ez jól esett. Elköszöntünk. Kiléptünk a sötét londoni utcára.