2018. ápr 14.

A kárpátaljai vértanú

írta: Cabe Ferrant
A kárpátaljai vértanú

romzsa_todor-9.jpg

A sztálini Szovjetunióban nem volt életbiztosítás magyarnak vallania magát az embernek. A kockázatok meg csak halmozódtak, ha ráadásul papságra adta a fejét a jótét lélek. A helyzet még inkább fokozódott, ha püspök is lett belőle, pláne, ha olyan püspök, aki ellenezte, hogy a görög katolikus egyházat beolvasszák az orosz ortodox egyházba…

Romzsa Tódor 1914. április 11-én született Máramaros vármegyei Nagybocskó községében. Apja vasúti tisztviselő volt, nagyapja, dédapja görög katolikus pap. Ő volt a kilencedik gyerek a családban. Alsóbb iskoláit kiváló eredménnyel végezte, majd Gebé Péter munkácsi görög katolikus püspök támogatta abban, hogy eljusson Rómába, teológiát tanulni. 1936. december 25-én szentelték pappá. 1943-ban XII. Piusz pápa pápai káplánná nevezte ki. 1944. szeptember 8-án lépett elő munkácsi püspökké, ami már csak azért is szokatlan, mert ezt a jeles pozíciót mindössze 33 éves korára érte el. A tanult, sok nyelven beszélő ifjú püspök nevezetes volt attól, hogy igyekezett valamennyi hívével annak anyanyelvén szólani.

1944 novemberében a sztálini Vörös Hadsereg elfoglalta Kárpátalját. És ekkor kezdődtek csak igazán a nehézségek, holott – természetesen – a háborús évek sem voltak könnyűek arrafelé sem, senki számára. A magát eleve ateistának deklaráló kommunista rendszer magával hozta a hit és az egyházak üldözését, egy olyan területre, amely különben sem volt Sztálin generalisszimusz szíve csücske. Gondoljunk csak a háború előtti, mesterségesen gerjesztett ukrajnai éhínség több millió áldozatára…

A rendszer – természetéből fakadón – nehezen viselte az egyházak létét, még a hazai számító orosz ortodox egyházét is, pedig azt már „megrendszabályozta”. Ezért is törekedtek arra, hogy a görög katolikus egyház tetszik, nem tetszik, de muszáj alapon beolvadjon az az orosz ortodox egyházba.

Sztálin – bár maga is grúz származású volt – mély ellenszenvvel viseltetett a kisebbségekkel szemben, különösen egy olyan „ellenséges” és „bűnös” nemzettel szemben, mint a magyar.

A püspök pedig ellenállt. 1944-47 között, a hatalom képviselői több ízben, hol szép szóval, hol fenyegetéssel próbálták Romzsa Tódort rábírni álláspontja megváltoztatására, de ő minden alkalommal egyszerű, viszont határozott válasz adott:

"Inkább a halál és mindenfajta kínja, mint a Krisztus Igazi Szent Egyházának elárulása."

Mivel elutasította az ortodoxiára való átállást, az ukrán felső vezetés – ez abban az időben Nyikita Hruscsovot jelentette – kijárta Sztálinnál, hogy hagyja jóvá a magyar püspök meggyilkolását. Sztálin természetének ismeretében, azt mondhatjuk: nem lehetett nehéz dolga. A generalisszimusz egy „kiváló szakembert”, Pavel Szudoplatov NKVD-s tábornokot bízta meg az akció felügyeletével. A tábornok nevezetes volt arról, hogy a harmincas évek személyesen robbantotta fel Jevhen Konovalecet, az emigráns ukránság egyik vezetőjét, és ő szervezte Trockij Mexikói meggyilkolását is. A gyilkosság kivitelezésével – a szóbeszéd szerint – helyi, munkácsi rendőrök egy csoportját bízták meg, bizonyos Csorij vezetése alatt.

Akkoriban a munkácsi kórházban teljesített szolgálatot Mária-Teofila O.S.B.M. nővér. Visszaemlékezésében így ír a támadásról:

1947. október 27-én hétfőn, 12 óra 30 perckor (moszkvai idő szerint) szállították be Teodor püspököt súlyos állapotban a munkácsi kórházba.

Vele együtt hozták be Bacsinszky Dániel lelkipásztort súlyos sérülésekkel és Bereznay Andrást könnyebb sérüléssel. Két teológus, Bugir Mihály és Maszlej Mihály kisebb sérüléseket szenvedtek. (Őket később titokban szentelték pappá.) Ugyanakkor szállították be a kórházba azt a falusi fuvaros bácsit, aki a püspök atyát és kísérőit vitte Lohovó faluból az Ivánovci autóbusz állomásra, ahol fel kellett volna szállniuk az ungvári járatra.

A történtek, melyek püspökünket kínhalálba sodorták, a következők.

Az említett Lohovó a munkácsi járás egyik községe. Parókiájának Lovki nevű filiáléjában, ahol is a hívők befejezték a templomuk tatarozását, templomszentelésre készültek. Ennek időpontját vasárnapra, 1947. október 26-ra, Krisztus Király ünnepére tűzték ki.

Ôexcellenciája nem engedte, hogy a veszélyeztető körülmények megfélemlítsék. Még Kapitula anya óvó intése sem tudta elhatározását megváltoztatni. Püspök atyánk, mint valaha szent Jozefát, elhatározta, hogy személyesen fogja a templomot felszentelni.

Ungvárról a papság autóbusszal indult célja felé. Püspök atyánk az egész úton Ivanovci falu megállójáig a rózsafüzért imádkozta. Ott már várta őket Vaszkó Péter atya, a lohovói parokus, lovas kocsija.

A szentelés ünnepi szertartását zavartalanul fejezték be. A vendégek részére a lohovói plébánián rendezett ebéden a hűséges falusiak elmondták, hogy már napok óta áll a falu határában egy katonai teherautó, ismeretlen egyenruhába öltözött emberekkel, akik figyelik a települést, különösen a parókia épületét. Péter atya és felesége, Margaret, aki Bacsinszky Dániel atyának volt édestestvére, kérlelték a drága vendégeket, maradjanak náluk éjszakára Lohovón. Mivel esteledett, püspök atyánk beleegyezett, hogy ott maradjon.

 Másnap, október 27-én reggel Teodor püspök a lohovói templomban asszisztenseivel celebrálta a Szent Liturgiát.

A hírek a katonai teherautó ottlétéről nem változtak, sôt nem messze tőle megjelent egy dzsip is, amelyet előző nap az emberek, a templomszentelés ideje alatt többször láttak a lovki templom környékén. Mindezen hírek ellenére püspök atyánk reggeli után határozottan kijelentette: ,,Indulunk.''

Amikor lovas kocsival elindultak, a teherautó lassan követte őket. Ivanovo elôtt, amikor egy kisebb dombról ereszkedtek le, a dombtetőn megjelent az ismeretlen teherautó, és nagy sebességgel rohant le a lejtőn. Az autó vezetője kiugrott a kocsiból, az autó pedig teljes sebességgel belerohant a lovas kocsiba. A teherautó nyomában jött a dzsip a gyilkosokkal, akik figyelték a balesetet. A kép szörnyűséges volt! A teherautó roncsolt mindenkit, aki és ami útjában volt, amíg bele nem rohant egy árokba. Teodor püspök a jármű két elsô kereke közé szorult. Bacsinszky Dániel atya és Homa, a fuvaros, a lovas kocsi alá kerültek és súlyos sérüléseket szenvedtek.

A lovak, halál előtti agóniában félelmetesen nyerítettek és rövid idő múlva kimúltak. Bereznay András atya és a két teológus, Bugir és Maszlej, az összeütközéskor a hirtelen ütéstől kirepültek a a rétre. Még sokkos állapotban azt látták, hogy a gyilkosok Teodor püspököt, Bacsinszky atyát és a fuvarost vasrudakkal verik. A három fiatalember felállt és ordítva Ivanovci felé iramodott.

,,Emberek, segítsetek!'' -- kiáltozták. A gyilkosok kénytelenek voltak otthagyni áldozataikat, hogy utolérjék a kiáltozókat. Ez sikerült is nekik. Ott ütötték a szerencsétlen védtelen embereket vasrudaikkal, ahol érték. Szerencsére nem tudták elvégezni feladatukat, mert egy postaautó tűnt fel az úton Munkács felől. Sietve beszálltak a dzsipbe és gyorsan elhajtottak. A mi vérben úszó megkínzottainkat a jóérzésű postai dolgozók autójukon a munkácsi kórházba szállították.

Ahol továbbra sem lehetett biztonságban, hiába tett meg mindent a sebesültek érdekében dr. Fedinecz Sándor, a kórház sebészetének főorvosa.

Moszkvából megérkeztek a specialisták…

Grigorij Majranovszkij, az NKVD orvos-ezredese, toxikológus-professzor, aki a moszkvai Ljubjankai börtön mellett 1921-ben "Speciális kabinet" néven létrehozott, szupertitkos NKVD toxikológiai laboratórium vezetője volt.

Bergman doktornak, a kórház igazgató-főorvosának hirtelen az a nagyszerű ötlete támadt, hogy a beteg jobb ellátása érdekében alkalmaz segédápolói minőségben egy egészen fiatal, de legalább – a kórházi munka terén - teljesen képzetlen leányt, bizonyos „Odárkát”.

Bár a Bazil-rendi nővérek, akik Romzsa püspök ápolását felügyelték, gyanakodtak a lányra, de nem sokat tehettek jelenléte ellen. Egymás között megegyeztek abban, hogy semmi esetre sem hagyják magára a beteget.

1947. november 1-re virradó éjszaka, Bergman doktor mondvacsinált ürüggyel, éjjeli vizit címén eltávolította a nővéreket a beteg ágya mellől. Odárka pedig beadta a végzetes kuráre-injekciót…

A valódi gyilkosok büntetlenül megúszták, de Mária Teofília nővért - a helyi zúgolódásokat csitítandó - egy koncepciós perben tíz év munkatáborra ítélték. A perben az volt a legszebb, hogy az ítéletben szerepelt a teljes vagyonelkobzás is. Az akkori, helyi kommunista hatóság valószínűleg nem értesült róla, hogy egy apáca nem rendelkezhet vagyonnal...

Romzsa Tódort az ungvári görög katolikus katedrális kriptájában temették el 1947. november 4-én. Mikor 1949-ben a szovjet hatóság átadta a templomot a Pravoszláv egyháznak híre kélt, hogy testét eltüntették. Az ereklyéket 1998. június 3-án Puskás László (Romzsa Tódor életrajzírója) találta meg az 1990-től már ismét görög katolikus székesegyház szétrombolt kriptájában.

2001. június 27-én II. János Pál pápa Lembergben 1,5 millió zarándok előtt főpapi miséje keretében boldoggá avatta Romzsa Tódor vértanú püspököt. Ő a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye és egyúttal Kárpátalja első szentje.

Forrás: Wikipédia; Karpataljalap.net; Szegeoke.hu; Latoszogblog.hu; Magyarkurir.hu; 

Szólj hozzá

Fősodor Cabe Ferrant