2018. ápr 30.

A tánc…

írta: Kurunczi Mária
A tánc…

_tanc-960.jpgMég fiatalok voltak, amikor Ádám egy bálon felkérte táncolni Ágnest. A fiú éppen a huszadik évét töltötte, a lány tizenkilenc volt. Gyorsan összeszoktak, olyannyira, hogy fél éven belül már benevezték őket versenyre, amit sorozatosan meg is nyertek.

Teltek az évek, s már nem tudtak meglenni egymás nélkül. A hétköznapokon is együtt jártak mindenhova.

Ádám elhatározta: megkéri Ágnes kezét.

Egész különleges leánykérést talált ki… az öltözőben a lány ruhája pántjára fűzte föl a jegygyűrűt, majd tánc közben, amikor egész lassú szám volt, éppen egy pillanatra letérdelt, és megkérte: lesz-e a felesége… a lány megállt a táncparkett közepén a zene még halkabb és még lassúbb lett, mindenki közrefogta őket… akkor Ádám leoldotta a ruha pántjáról a gyűrűt… s Ágnes ujjára húzta… a közönség ebben a pillanatban felállt, s állva tapsoltak neki… még a táncparkett szélén álló bírák is tolerálták ezt a jelenetet, így a verseny közbeni megállásért sem zárták ki őket.

Rövidesen össze is házasodtak, s a gyerekek is jöttek egymás után, ahogy az lenni szokott.

Már vagy öt-hat év telt el, amikor Ádámnak megtetszett valaki. Attól kezdve jóformán csak aludni járt haza, néha még akkor sem. Ágnes nem kérte számon hol volt, s miért teszi ezt vele… abban reménykedett egy idő után elmúlik, de nem.

Ágnes búsult, de sehogyan sem tudta kitalálni, hogyan szerezze vissza férjét.

Elkeseredésében egy pillanatra kinyitotta az ablakot…

Ebben a pillanatban megtalálta a megoldást… s a másodperc töredéke alatt döntötte el, szinte még fel sem fogta mit akar tenni… rá már úgy sincs szükség… s minden gondolkodás nélkül kiugrott. Nem érzett semmit, csak a szél fújt arcába, mintegy vádlóként, mit tett?

Lent nem tudott semmiről, csak feküdt eszméletlenül a kövezeten. Nem észlelte hányan állják körül, s milyen soká jött a szirénázó mentő.

A kórházi ágyon eszmélt fel. Nem tudta hol van, mi történt vele… Csak fehérköpenyesek forogtak körülötte, majd látószögébe került Ádám. Kezét fogta, és könnyes volt a szeme.

Mi történhetett? De bárhogy erőltette, nem tudta visszapörgetni az időt.

Majd elmondták neki, és ebben a pillanatban már fel is fogta, hogy nagy baj történt. Lábait nem tudta mozgatni. Mindkettő lebénult.

Mi lesz most, hogyan tovább, miért is nem halt meg, legalább ők ketten élhettek volna…

És egyáltalán, Ádám mit keres itt, miért van még mindig mellette?

Sok kérdés merült fel benne, majd álomba sírta magát.

A másnapi vizit kissé hosszabbra nyúlt. Orvostanhallgatók álltak ágya mellett, miközben a professzor magyarázott nekik. Ebből jött rá mi is történt, s fájdalmasan vette tudomásul, soha többet nem járhat, kerekesszékhez lesz kötve egész életében. És már soha többet nem lesz versenytáncos, sőt egyáltalán nem is táncolhat…

Újabb álmatlan éjszakák, a hogyan tovább nyűglődés… s a férj állandó jelenléte váltakozott hosszú napokon, sőt heteken át.

S eljött a nap, amikor elhagyhatta a kórházat. A házban ahol lakott a férje mindent akadálymentesített, felújított. Nem ismert rá az otthonukra.

A fizikai nehézség ellenére csodálatos időszak következett. Minden olyan volt, mint szerelmük kezdetén, csak a két gyerek is ott volt nekik, velük.

Ádám szakított a barátnőjével, s csak Ágnesnek élt. Szinte rossz volt elindulni otthonról, ha munkába ment. Azt vette észre, egyre jobban szereti… s már nem is értette, miért cserélte arra a másik nőre.

Ágnesben minden meg van, ami kell. Szép, okos és nem is akarta leltárba venni a jó tulajdonságokat, s legszívesebben falba verte volna a fejét, hogy milyen vak volt, kiábrándult, s ami a bosszantó, még magyarázatot sem tudott adni saját magának.

Ismét néhány hét, hónap telt el, amikor hírét vette, hogy van egy GÖRDÜLŐ tánccsoport… Gyorsan fel is keresték, s örömükre itt újra táncolhattak. Ádám hagyományosan, Ágnes a kerekesszékkel…

S ez újra értelmet adott életüknek. S jobban szerették egymást, mint bármikor…

Szólj hozzá

Fősodor Curia