2018. jan 21.

A varázskalap

írta: Kurunczi Mária
A varázskalap

Egyszer volt, hol nem volt, a világ másik végén, vagy innen, nem is tudom, de volt egy nagy-nagy fekete kalap. Olyan nagy volt, hogy egy hétig mentem, amíg körbe tudtam kerülni. A magassága meg akkora volt, hogy két nap, két éjjel néztem felfelé, mire megláttam a tetejét. - Ha én egyszer…

Tovább Szólj hozzá

Fősodor Curia

2018. jan 20.

Szörny a szekrényben

írta: Cabe Ferrant
Szörny a szekrényben

- Ha nincsenek szörnyetegek, akkor ki, vagy mi lakik tizenhét éve a gardróbszekrényemben? - kérdezte a kis, köpcös, kopasz férfi mélabúsan. A pszichológusnő kedvesen mosolygott a betegre.  Mindössze három hete járt hozzá, ez volt a negyedik találkozójuk, de azt már meg tudta állapítani, a férfi…

Tovább Szólj hozzá

Fősodor Cabe Ferrant

2018. jan 20.

A kakastaréjos tészta

írta: Kurunczi Mária
A kakastaréjos tészta

A minap egy este beléptem a kamrába. Nem kapcsoltam fel a villanyt, mert tudtam hova kell nyúlnom, hogy a teafüves dobozt levegyem a polcról, de elállt a lélegzetem. Nem tudtam képzelődöm-e, vagy tényleg beszélgetést hallok a kamra polcai felől. Megálltam, s hallgatóztam. Az edények már csöndben…

Tovább Szólj hozzá

Fősodor Curia

2018. jan 19.

A mesterséges intelligencia diadala

írta: Cabe Ferrant
A mesterséges intelligencia diadala

Aznap kapcsolták be először a világ legszuperebb szuperszámítógépét. Az első olyan kompu­tert, aminek elég nagy a kapacitása ahhoz, hogy a már elkészített mesterséges intelligencia program elfogadható sebességgel futhasson rajta. Sokan állták körül a gépet, hiszen a világtörténelem folyamán most…

Tovább Szólj hozzá

Fősodor Cabe Ferrant

2018. jan 19.

A kis vadmalac

írta: Kurunczi Mária
A kis vadmalac

A kis vadmalac elkóborolt anyjától. Napokig kóborolt étlen szomjan, vagy talán nem is, hiszen az erdő állatai nagy-nagy összefogásban élnek, és amint a kis vadmalac betévedt az erdő közepébe, máris figyelemmel kísérték minden lépését. Úgy intézték a dolgot, hogy éppen akkor kerüljön friss vadalma az…

Tovább Szólj hozzá

Fősodor Curia

2018. jan 17.

Ha ez a radioaktivitás, akkor imádom

írta: Cabe Ferrant
Ha ez a radioaktivitás, akkor imádom

1966. január 17. az a nap, mikor Palomares, a kis andalúziai halászfalu világhíres lett. Bár az eseményt, amiért a szárnyára kapta hír, valószínűleg még a falu legádázabb ellenségei se kívánták az ottaniaknak. Palomaresre ugyanis hidrogénbombák hullottak… A hatvanas évek közepén még javában tartott…

Tovább Szólj hozzá

Fősodor Cabe Ferrant

2018. jan 15.

Csak élethűen

írta: Cabe Ferrant
Csak élethűen

Először nem nagyon értettem, hogy Villoghyék mi a bánatos hernyótalpnak hívtak meg vendégségbe. De előbb-utóbb minden kiderül – állította valamelyik nagy filozófus, esetleg egy rendőrfogalmazó. Ahogy letelepedtünk a bálteremnek is beillő nappaliban és végigtekintettem a vendégseregen – ez nem volt…

Tovább Szólj hozzá

Fősodor Cabe Ferrant

süti beállítások módosítása