A nyugdíjasok nem ismernek határt. Akár a gyerekek. Nem figyelnek magukra, másokra. Csak ropják. No de az is bűnös, aki nekik húzza.

- Biztos vagy ebben? - kérdezte kolléganője.

Biztos. Figyeld meg, hétfőn hányam mennek az orvosi rendelőbe. Kilazult csípőprotézis törött mankó, miegyebek

Meg akartam győződni erről, s hétfőn valóban bementem a rendelőbe.

A váróban több mint két tucat nyugdíjas volt, nyögdécselve, szidva a fiatalokat, hogy nekik nem jutott ülőhely, mert mind elfoglalták.

A doktornő egy percre kinézett, és meglátta azokat, akiket vasárnap látott a falu-tévében.

Gyorsan kapcsolt. Megleckézteti őket.

Először azokat hívta be szokás szerint, akik injekcióra vártak, majd, akik csak gyógyszert írattak, végül egyenként a szombat esti bálozókat.

- Nos, Józsi bácsi, mi a baj?

- Nagyon fáj a forgóm doktor nő - mondta a közel 80 éves kis öreg, és alig tudott elbotorkálni a székig. de mielőtt leülhetett volna a doktornő rárivallt, maradjon ott ahol van, majd megnézi a „ csípőjét, meg a járását”…s magában kuncogott.

- Tessék gyorsan végezni doktornő, mert még a jószágok nem kaptak enni.

- Miért nem etette meg, mielőtt idejött

- Jaj, doktornő, alig bírtam kikelni az ágyból.

- No akkor telefonáljon haza Juliska néninek, hogy etesse meg a jószágokat, mert soká ér haza.

- Dehogy tudja az megetetni, föl sem bír kelni, épp akartam kérni a doktornőt, hogy ha végez a rendeléssel, kijönne az én Juliskámhoz.

- Persze, Józsi bácsi, de látja, mennyien vannak itt.

- Tudom, tudom, csak tessék sietni.

- Ha maga is siet Józsi bácsi, akkor gyorsléptekben jöjjön idáig az asztalig.

- Dehogy tudok én odáig menni, nem visz a lábam.

- Na ugye, gondoltam én-, így a doktornő-, de szombat este a bálban nagyon ropta.

- Tudja doktornő, nekünk már csak ez a falusi bál az egyetlen szórakozásunk, és ki tudja megérjük-e a következő bálat is.

- Mindent megélnek, Józsi bácsi a maguk generációja vasból van.

- Jól mondja doktornő, valóban platina van beültetve a csípőmbe.

- Na, látja, mondom én.

Aztán megsajnálja az öreget, felír egy enyhe fájdalomcsillapítót.

- Ezt szedje öt napig, s ha nem lesz jobban, csak akkor jöjjön vissza. Délután benézek Julis nénihez, bár addigra tudom, feláll magától is, erős asszony az.

- Az már igaz - mondja távozóban az öreg, s hóna alá csapja a botját, s úgy száguldozik lefelé a lépcsőn, hogy majd ellöki a lépcsőn feljövő felülvizsgáló főorvost.

A doktornő visszateteti a kartont az asszisztens nővel, tudja, egyhamar nem jön az öreg, nincs több farsangi bál az idén.

Órájára néz, nem sokára indulhat Julis nénihez, kocsival megy, mert bizony a falusi betegek felpakolják egy kis ezzel-azzal. Elmúlt már a disznóvágási szezon…

Kép: Budapest VI. Nagymező utca 17., Budapest Táncpalota (Moulin Rouge), Harsányi együttes.
Évszám: 1965
Fortepan 113209
Orig: Bauer Sándor