Az volt a hej..., igazi szép idő
A szánkózás… Ez éppen időszerű téma, mert ezerrel süt a nap és erősen kánikulába hajlik az idő. Emlékszem – mert jó öreg vagyok – hajdanában még voltak telek. Telek, amikor hetekig hó volt a városban és lehetett szánkózni.
Mi, mint tősgyökeres pesti srácok, a távoli, rejtelmes és veszedelmes Budára jártunk át ródlizni. Leginkább azért, mert ott akadtak – és akadnak ma is, csak hó van ritkábban – príma lejtők. Nem olyan kis párméteres halmocskák, amiket a pesti lakótelepeken domborították, „Szánkódomb” néven.
Igen, a Tabán az már valami! Szép hosszú lejtő, remek kilátás, tél, hó, vidámság. Ráadásul még szemtelenül fiatalok is voltunk! Kell még valami a boldogsághoz?
Már hogy a bánatba ne?!
A Lányok!
Mert sokkal mókásabb volt lányokkal ródlizni, mint csak úgy a haverokkal. Persze, klassz mulatság leszáguldani a hegyoldalon – hogy aztán vissza lehessen caplatni -, de sokkal jobb volt, ha az ifjú haramia egy bájos Hölgyet is rá tudott venni a téli sportolásra.
Emlékszem, mit szövegeltem össze, anno, egy leányzónak a testmozgás előnyeiről, a sport vérpezsdítő hatásáról és a téli sportok örömeiről. Ha így visszagondolok, teljesen feleslegesen. A leány szeretett sportolni és szeretett…
Csoda volt az a délután. Mint nekibuzdult kölyökkutyák – aki úgy tudják, hogy a telet csakis és kizárólag az ő kedvükért találták fel -, úgy rohangáltunk fel s alá. Én, aki – szerénytelenség nélkül állíthatom, a világ legfázósabb emberei közé tartozom, s bármikor indulhatnék egy didergési világbajnokságon – azon a délutánon egy percet se fáztam. (Jó, utólag bevallhatom: két nadrág volt rajtam.)
A lányon meg szoknya és harisnya. Pont, mint a képen…
Szerintem, mindenképpen ő tett bele többet a kapcsolatba. Vagy ő se fázott?
Mert, kérem, az ifjúi vér az olyan. Nagyon tud buzogni és olykor igen forró. Mint a Szahara, nyáron, délidőben.
Azóta eltelt nagyon sok, de sajnálatos módon: igen gyorsan pergő év.
És aztán, a magamfajta képaláírásgyártó kisiparos belefut egy ilyen képbe, amelyen ugyan vadidegen láthatók, de mintha azon a régi délutánon készült volna. Rólunk.
Amikor még nem tudtuk, hogy halandók vagy. Vagy ha tudtuk is, kit érdekelt?
„Az volt a hej..., igazi szép idő”.
Kép: 1971. Budapest I., Tabán szánkópálya. / Adományozó: Urbán Tamás / Fortepan 87294