Azt mondják ez képtelenség? Azt mondom: mindennapos bevett gyakorlat. Azt mondják: manapság már csak a világ eldugott, fejletlen részein fordulhat elő ilyesmi? Igen. Az elmaradott Európában, Amerikában és egyéb ilyen civilizálatlan helyeken.

 Csak éppen már nem kedves, az „ördöggel cimboráló” asszonyokat, urakat hajszolnak, gyaláznak. Hál’ Istennek, a kínvallatásról, máglyán való megégetésről azért már leszoktak az „igazság” legújabb kori bajnokai. De amit művelnek alig kevésbé aljas és ostoba.

Hogy mire gondolok?

Az erkölcs és tisztesség piedesztálja oly magas, hogy a fent hemzsegő széles néptömegek nem látnak le a mélybe. Nem képesek különbséget tenni az alkotás és az alkotó között.

Hiába produkál óriást, azért mégis csak egy mocskos disznó, aki el kell törölni!

És filmek kerülnek le vászonról, tűnnek el tévé képernyőjéről, színészek „mennek a levesbe”. Irodalmi alkotásokon, festményeken, zeneműveken fanyalognak a morál magasából, csak azért mert alkotójuk az volt, aki.

Ha valaki gazember, meg kell büntetni, lecsukni, vagy tudom is én. Ebben nincs is vita. De, hogy egy remek közhellyel éljek: a gyereket kiöntetni a fürdővízzel?

Így szokták manapság.

Mintha az adott könyv, kép, muzsika attól már mindjárt pocsék lenne, csak mert alkotója egy gazember.

De jobb lenne tán az „erkölcsi rendcsinálást” könyvtárakban, múzeumokban kezdeni. Ledönteni még a szobraikat is!

Ki a mocsokkal!

Ott van például az a gyanús fickó, aki „1523-ban verekedésbe keveredett a Guasconti fivérekkel, ezért halálra ítélték, de szerzetesi csuhában Rómába szökött. (…) 1530-ban a pápai pluviále csatján dolgozott, amikor testvére, Cecchion egy verekedésben meghalt. Benvenuto megölte a gyilkost. (…) 1534-ben összetűzésbe került egy Pompeo nevű ötvössel és megölte. ” Akárhogy is nézem, egy többszörös gyilkosról van szó, akinek nem is valamennyi tettét soroltam fel. Hogy-hogy egy ilyen gazembernek a múzeumokban mutogatják alkotásait! Ki azzal a szeméttel!

A Saliera, az 1540 és 1543 között készült arany sótartó, amelyet a bécsi Szépművészeti Múzeumban őriznek - Benvenuto Cellini munkája (Wikipédia)

Ja, hogy ez a verekedős durva fráter minden ötvösök atyamestere, bizonyos Benvenuto Cellini volt, és munkáinak máig a csodájára járnak? Baleset…

Vagy vegyünk egy másik verekedős vérmacsót:

„Iskolái elvégzése után a hadseregben szolgált, kalandvágyó, híres verekedő volt. Nagyszájú, kötekedő embernek tartották, több mint ezer párbaja volt. Többnyire hatalmas méretű orra miatt gúnyolták.”

Az orról talán kitalálták: ő bizony Hercule Savinien Cyrano de Bergerac francia költő és regényíró, akinek műveit máig olvassák. Ki velük a könyvtárakból! De még Edmond Rostand drámájával is, melyet képes volt egy ilyen fráterról megírni! És természetesen a színházak műsoráról is azonnal levenni a darabot!

Cyrano szobra / fotó: MTI

Ez szemenszedett marhaság, ugye?

Talán nem kisebb ostobaság, mint mondjuk József Attilát törölni a tananyagból és könyveit szemétre hajítani, csak azért, mert „József Attila? Az egy link alak volt! A nagymamám személyesen ismerte! Állandóan csak kölcsönkért mindenkitől!” A saját füleimmel hallottam ezt a sommás véleményt…

Egészen biztos vagyok benne, hogyha egyszer a magyar futballválogatott a világbajnokság döntőjébe jut és még nagyobb csoda folytán meg is nyeri, senkit sem fog érdekelni, hogy a győztes gól szerzője melyik templomba jár imádkozni – ha jár egyáltalán -, melyik politikai pártra szavazott, kivel bújik ágyba, milyen színű alsógatyát visel.

Az lesz a lényeg, azt fogja mindenki ordítani:

„Berúgta! Berúgta!”

Megjegyzés: az idézetek a Wikipédia vonatkozó szócikkeiből származnak.