Amikor már a kis mutató megunta, hogy naponta csak kétszer találkozik a nagymutatóval, azt javasolta: törjenek ki ebből a kerek órából, és induljanak világgá, kézen fogva, ahol mindig együtt lehetnek, senki nem állíthatja meg őket. Mert bizony volt, hogy elfelejtették az órát felhúzni. Ilyenkor napokig, hetekig nem találkoztak.

A nagymutató csak dörmögött egy kicsit, aztán ráförmedt a kis mutatóra: mit izgatod magad, neked csak kétszer kell körbe menned naponta, de nekem huszonnégyszer. A kismutató legyintett rá egyet, majd eldöntötték, tényleg elmennek világgá.

De hogy merre induljanak nem tudták kitalálni.

Aztán a nagymutató azt mondta:

- Menjünk toronyiránt.

A kismutató meg azt mondta:

- Inkább a mező felé vegyük az irányt.

Ám bármerre mentek, újra és újra körbeértek. Nem tudtak elszakadni az évek óta megszokott köröktől.

Ez örök szerelem.